Írók Boltja online könyvesbolt
js slider
 
 
 
2017. március 27. hétfő
Boldog névnapot Hajnalka nevű látogatóinknak!
 
nyitóoldal - üzletszabályzat - elérhetőség - cégadatok - cégismertető - súgó
Kosár tartalma
 
 
 
 
Írok boltja elfogadó hely  Krea kártya  MVM Partnerkártya  Magyar Naracs kártya  MKB Professzori kártya 

Facebook-on
Az értelem rácsai
L. Varga Péter - Az értelem rácsai
L. Varga Péter
Az értelem rácsai

kiadó: PRAE.HU
cikkszám: 11174852
ISBN: 9786155070341
megjelenés: 2014-09-09
készlet: Raktáron
Ár: 2500 Ft
webes rendelés esetén: 2250 Ft
 
Leírás:
Az utóbbi években a hazai irodalomtudományos diskurzusban is mind nagyobb jelentőségre tett szert annak belátása, hogy az értelemképzés mint hermeneutikai gyakorlat nem független azoktól az anyagiságoktól, amelyek által a műalkotás megjelenik. Ennek reflektálása a tekintetben mindenképp kihívást jelent mind a megértés tana, mind az úgynevezett materiális kultúratudományok számára, hogy a kettő – értelem és anyag, illetve jelentés és médium – egymástól függ, miközben az egyik tagadja vagy figyelmen kívül hagyja a másik létmódját. Friedrich Kittler szerint egyenesen „a” modern rejtélynek mondható, hogy nem létezik semmilyen kommunikáció a hordozó materialitása híján, ugyanakkor az anyagiság önmagában semmilyen értelmet nem kommunikál. A kortárs filológia – amelyet „új” filológiának szokás nevezni – azzal a kihívással szembesült tehát, hogy a szövegekről és a szövegek vizsgálatáról alkotott fogalmakat a „meglelt” matériák és nem-hermeneutikai instanciák felől gondolja újra. Jerome McGann egyenesen a „materialista hermeneutika” létjoga mellett érvel, amikor úgy fogalmaz, hogy a szövegek autopoiézise „textuális megtestesüléseken keresztül működik, amelyeket a nyelvészeti és könyvészeti kódolások rendszereiként tanulmányozhatunk”. Innen nézve tehát az értelem anyagi, testi, fizikai formát ölt – mintegy színre viszi magát a matéria által –, illetve fordítva: a szövegi (és mindig mediális) anyag értelemmel telítődik. Ha ez a kettősség magában foglalja (miként David Wellbery véli) a véletlenszerűséget – ez volna a műveket létrehozó szemiózis alapja –, akkor mindkettő, tehát az anyag és az értelem is, kötve van egymáshoz, úgyszólván egymásba vannak zárva. A mottóban szereplő Rilke- és Szabó Lőrinc-versrészlet, jóllehet értelemzéstörténetük számos egyéb lehetőséget kínál, esetünkben épp e kettőség természetét, e kiasztikus paradoxont hivatott jelölni. Az Egy álmaiban szereplő eldöntetlenség (és eldönthetetlenség) ráadásul valóban a modernség rejtélyének fontos sajátosságát villantja meg, hiszen ekkor értékelődik föl a kiazmus mint retorikai alakzat. Hermeneutikai eszközökkel tehát képtelenség dönteni afelől, hogy a versben az „én” van-e ketrecbe zárva (amely a világ) vagy fordítva; előbbi mellett a térbeliségre utaló metaforáink alapján érvelhetnénk, utóbbi mellett a szavak térbeli elhelyezkedésén és az ezen alapuló párosításon túl a lehetőségek grammatikai-jelentéstani megszilárdíthatatlanságával.


Így nyerte el tehát e kötet a címét: Az értelem rácsai, amely új filológia és hermeneutika kérdései révén igyekszik az irodalmi és – kis kitérővel, de elméleti bázisában kapcsolódva hozzá – történelmi esemény fogalmának szituálására, a megfontolásokban nagy hangsúlyt helyezve az eseményt mint olyat lehetővé tevő médiumokra. Az eseményfogalom használatakor Koselleck meglátásából indultam ki, mely szerint az esemény előttre és utánra osztja a történeti időt, bekövetkezte pedig mindig új hermeneutikai szituációt teremt. Nincs ez másképp az irodalmi-kulturális nyilvánosságban vizsgálandó irodalmi eseménnyel sem. Az események prezenciája – jelenlét-hatása – olyan bekövetkezésnek tekinthető, amely egyfelől nem rendelkezik történeti aspektussal, másfelől azonban megértést kényszerít ki. Az irodalmi szöveg tehát anyagiságában és esemény-jellegében sohasem esik egybe annak a kornak a prezenciájával, amelyben megszületik, de – Gumbrecht szerint – fölkelti a vágyat és a lehetőséget elmúlt világok megalkotására és jelenné tételére. Ez az elsőre talán homályosnak és elméletileg nehezen alátámaszthatónak tetsző elgondolás annyiban mindenképp hasznára válik az irodalom- és kultúratudományoknak, hogy általa (is) újragondolható a filológiai és hermeneutikai gyakorlat mibenléte. Mivel ebben a kötetben általános irodalomtudományi és irodalomtörténeti, továbbá költészetelméleti és költészettörténeti kérdések kerülnek szóba, a teoretikus alapokat illetően helyesnek láttam a három fogalmat egymás mellé helyezni, hogy azokkal dolgozhassak: Esemény, filológia, megértés az irodalomban. Feltételezve és előirányozva egyúttal azt is, hogy egy esemény (amely tehát egyszerre nem-hermeneutikai és hermeneutikai fogalom), valamint annak filológiája sohasem közvetlenül kerül elénk, de a prezencia is bajosan vághat a közeg, a médium elé. Az olvasásnak (a megértésnek) a tétje így viszont az is, hogy számot adjon a szóban forgó materialitások és médiumok természetéről.


E kötet bizonyos értelemben saját tudományos diskurzusát is a fenti összefüggésekben kívánja elhelyezni és értelmezni, azaz igyekszik a diszciplináris önszínrevitelt sem reflektálatlanul hagyni. Az, hogy mit tesz az értelmezés a tárgyával, illetve a tárgya vele, szintén felfogható olyan eseményként, amely nem lezár, hanem megnyit valamilyen filológiát, értelmet. Akkor is, ha a rácsoktól, amelyek körülveszik és amelyek benne vannak, sohasem szabadulhat.


A könyv létrejöttében elengedhetetlen segítséget nyújtott Fodor Péter, aki szerkesztője volt, Kulcsár Szabó Ernő, aki a kutatásban támogatott, valamint Balogh Endre, aki kiadta.


L. Varga Péter

Budapest, 2014. május 6.


Tulajdonságok:

terjedelem: 218 oldal

borító: puhatáblás
felhasználó név:
jelszó:
regisztráció
jelszóemlékeztető


Trafó
 
design: Sárközi Román