Írók Boltja online könyvesbolt
js slider
 
 
 
2017. március 28. kedd
Boldog névnapot Gedeon, Johanna nevű látogatóinknak!
 
nyitóoldal - üzletszabályzat - elérhetőség - cégadatok - cégismertető - súgó
Kosár tartalma
 
 
 
 
Írok boltja elfogadó hely  Krea kártya  MVM Partnerkártya  Magyar Naracs kártya  MKB Professzori kártya 

Facebook-on
A mélység kényszere
Süskind, Patrick - A mélység kényszere
Süskind, Patrick
A mélység kényszere

kiadó: Partvonal
cikkszám: 11177580
ISBN: 9786155283543
megjelenés: 2014-11-17
készlet: Nincs készleten
Ár: 2490 Ft
webes rendelés esetén: 2241 Ft
 
Leírás:
Őrizkedj a kritikusoktól! Így szól A mélység kényszere című elbeszélés intő üzenete, amelyben egy tehetséges fiatal grafikusnő túlságosan szívére veszi a műbírálatokat. A Viadal egy sakkparti története, amelyben azonban a sakknál jóval több forog kockán. A Mussard mester testamentuma című novellában egy férfi olyan felismerésre jut, amelytől a szó szoros értelmében megkövül. Az Amnézia in litteris címet viselő értekezésében pedig Patrick Süskind azt a pillanatot írja le, amelyben az ember rádöbben, hogy csak halvány emlékei vannak azokról a könyvekről, amelyeket valamikor olvasott. A kötet nem mindennapi és nem mindennapi módon megírt történetek gyűjteménye.

"Patrick Süskind nyelvi-ritmikai eleganciája elbeszéléseinek olyan könnyedséget kölcsönöz, amely megfosztja nyomasztóságától azt, ami nehéz, és jelentéktelenségétől azt, ami mellékes, mert egészen megindító és mégis művészien távolságtartó az, ahogyan mindezt elbeszéli."
Konrad Heidkampf
Die Zeit, Hamburg

A mélység kényszere
Egy fiatal stuttgarti nőnek, aki szépen rajzolt, élete első kiállításán ezt mondta egy kritikus, csupán segítő szándékkal:
- Tehetségre vall és igényes, amit csinál, de még nincs elég mélysége.

A fiatal nő nem értette, mire gondol a kritikus, megjegyzését hamar el is felejtette. Három nappal később azonban az újságban ugyanannak a kritikusnak a tollából műbírálat jelent meg, amelyben ez állt: "Az ifjú művésznő komoly tehetség, munkái első pillantásra nagyon tetszetősek, de a mélységnek sajnos híján vannak."

A fiatal nő, aki valamikor oly szépen rajzolt, szemmel láthatóan szétesett. Már sehová sem járt el, senkit sem hívott meg magához, a mozgáshiány következtében elhízott, az italtól és a piruláktól rohamosan öregedett. Lakása lepusztult, a testének savanykás szaga volt.

Örökölt harmincezer márkát. Három évig abból élt. Közben egyszer elutazott Nepálba, senki sem tudja, milyen körülmények között. Ha valaki megszólította, válaszként csak érthetetlen motyogást kapott.

Miután felélte a pénzt, a fiatal nő az összes rajzát kilyuggatta és feldarabolta, aztán a lifttel felment a tévétoronyba, és leugrott a 139 méteres mélységbe. Nem roncsolódott szét a torony alatti tér aszfaltján. Aznap erős szél fújt, amely egy teljes zabföld fölött egészen az erdő széléig repítette a nőt, aki a fenyők közé zuhant. Ennek ellenére azonnal meghalt.

A bulvársajtó hálásan felkapta az esetet. Hírértékét jócskán megnövelte már maga az öngyilkosság, az érdekes röppálya, valamint a tény, hogy a dolog egy valamikor ígéretes művésznővel történt, aki a tetejébe még szép is volt. Lakása olyan katasztrofális képet mutatott, hogy festői fotók készülhettek róla: üres üvegek ezrei, mindenütt a rombolás nyomai, összetépett rajzok, a falakon gyurmapacnik, sőt még ürülék is volt a szobasarkokban! A lapok egy második címlapsztorit is megkockáztattak, és még egy tudósítást a harmadik oldalon.

A kulturális rovatban az elöljáróban említett kritikus emlékezést jelentetett meg, amelyben megdöbbenésének adott hangot, hogy a fiatal nőnek ilyen szörnyű véget kellett érnie.

"Számunkra - írta -, hátramaradottak számára újra meg újra megrázó tapasztalat, ha végig kell néznünk, hogy egy tehetséges, fiatal ember nem képes elég erőt mozgósítani ahhoz, hogy helytálljon a művészeti szcénában. Önmagában állami támogatással és magánkezdeményezéssel semmi sincs elintézve ott, ahol elsőrendűen emberi téren kellene törődésnek lennie, hiszen értő kíséretre van szükség a művészet szférájában. Mindazonáltal mégis úgy tűnik, hogy végső soron a személyiségben már eleve megvan a tragikus vég csírája. Mert nem szól-e már első, látszólag még naiv munkáiból az ijesztő meghasonlottság, nem olvasható-e ki már a konok, az üzenetet szolgáló vegyes technikából a teremtmény befelé forduló, spirálisan önmagába fúródó, ugyanakkor érzelmi töltetű, nyilvánvalóan hiábavaló lázadás a saját énje ellen? Az a végzetes, szinte már azt mondanám, kíméletlen kényszere a mélységnek?"

Tulajdonságok:
terjedelem: 103 oldal
borító: keménytáblás




felhasználó név:
jelszó:
regisztráció
jelszóemlékeztető


Trafó
 
design: Sárközi Román