Írók Boltja online könyvesbolt
js slider
 
 
 
2017. március 27. hétfő
Boldog névnapot Hajnalka nevű látogatóinknak!
 
nyitóoldal - üzletszabályzat - elérhetőség - cégadatok - cégismertető - súgó
Kosár tartalma
 
 
 
 
Írok boltja elfogadó hely  Krea kártya  MVM Partnerkártya  Magyar Naracs kártya  MKB Professzori kártya 

Facebook-on
Az irodalmat úgyis megette a fene - Naplók az első világháború idejéből
Az irodalmat úgyis megette a fene - Naplók az első világháború idejéből

Az irodalmat úgyis megette a fene - Naplók az első világháború idejéből

kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
cikkszám: 11184281
ISBN: 9786155517075
megjelenés: 2015-04-27
készlet: Raktáron
Ár: 3000 Ft
webes rendelés esetén: 2700 Ft
 
Leírás:
A világháború kitörésével az írók is nehéz helyzetbe kerültek: a hadi cenzúra szűk korlátok közé szorította az információáramlás, az önkifejezés és az alkotás szabadságát; az újságírást és a szépirodalmat a háborús propaganda szolgálatába állította. A feltétel nélküli őszinteség néhány megmaradt terepének egyike a napló volt: "Fölsírt bennem a vágy a toll után. Írnék, de mit? Előveszem e naplót. Beszélgessünk." - írja Laczkó Géza (1884-1953) gimnáziumi tanár és író, a kötet címadója. Dánielné Lengyel Laura (1874-1954) írónőt, színikritikust is a kényszerű hallgatás motiválta a naplóírásra, de az ő célja nem csupán az írásban való feloldódás, hanem az igazság szolgálata volt: "Én azt hiszem, nagyon sok ember vezet most naplót. Nagyon sokan kívánják, hogy biztos dokumentuma legyen annak, hogy nem mindenkinek lelke volt mámoros a vértől."
De nemcsak az írók számára hozott enyhülést a naplóírás bensőséges magánya. Ugyancsak a tanúságtétel vágya hívta életre Lénárd Sándor édesanyja, Lénárd Jenőné Hoffmann Ilona (1888-1938) naplóját is, melynek fókuszában a család áll: "...én csak a mi háborúnkat akarom leírni, mert azt máshol fel nem jegyezték..."

Az írás a belső világba való visszahúzódás, elrejtőzés eszköze a másképpen el nem viselhető valóság elől - különösen igaz ez a háború időszakára. Kaffka Margit férje, Bauer Ervin (1890-1938), a katonaorvosként szolgáló elméleti biológus terápiaszerű naplóírása olykor szinte az őrületig fokozódik: "...amikor a gránátok előli biztonság kedvéért kiszaladtam a falu végére, akkor írni akartam és kezdtem neked, de reszketett a kezem, és amikor másnap óvatosságból odakinn voltam a szabadban, akkor is elkezdtem írni, de megfagyott a tollban a tinta - és istenem, mikor nem írok? amikor fáradt vagyok és veled pihenek, amikor izgatott félelemben vagyok és szívem szíveden remeg, amikor hivatalból kell valamit tennem és a terád való gondolás nehezíti." Arról, hogy egy egyszerű füzet mennyire képes felértékelődni, s valóságos társsá válni a frontélet viszonyai közt, a háborúban költővé érett Erdélyi József (1896-1978) beszél: "Futás közben megtapogattam a zsebemet, megvan-e még a noteszem. Nem volt biz’ abban egyéb tölténynél meg tölténynél, amiből csak a két köpenyzsebemben 160 darab volt. Mi lesz velem, ha elveszett?! Vissza!... Kerestük vagy öt percig, fütyülő golyók között, s Isten csudája: egy honvéd megtalálta. Majd’ összecsókoltam érte."

Tulajdonságok:
terjedelem: 476 oldal
borító: puhafedelű
felhasználó név:
jelszó:
regisztráció
jelszóemlékeztető


Trafó
 
design: Sárközi Román