A portré tekintete

Leírás:
A portré tekintete egy klasszikus, örök műfaj, az arckép problémájának elméleti kérdéseit foglalja össze négy fejezetben. Az önálló portré kialakulását a reneszánsz korban felbukkanó új emberképpel, a modern individuum megjelenésével állítja összefüggésbe, amelynek manapság kiélesedő paradoxonjai a szerző állítása szerint már a műfaj/műtípus e korai korszakában pontosan megfigyelhetőek voltak. Az elméleti alapvetés után Nancy három fogalom mentén tárgyalja a portré általános művészetelméleti fogalmát, amelyek messze túlmutatnak az adott probléma horizontján: a portré “hasonlít”, ezt a hasonlóságot azonban ő maga teremti meg, a portré “felidéz”, de egy olyan múltat, ami soha nem volt jelen, és a portré “rám tekint”, fizikai létén túl egy metafizikai, néha teológiai dimenzióval is rendelkezik.Nancy nem a portré eredetét, vagy történetét kutatja, nem abból kívánja megérteni, hogy mi a portré (lényege). A portré – olyan kép, amely egy személyt önmagáért jelenít meg – tárgya az abszolút szubjektum, ennél fogva a probléma átalakul annak kérdezésévé, mit is jelent abszolútot festeni?Jean-Luc Nancy (1940) francia filozófus, a European Graduate School politikai filozófia és médiaesztétika professzora. Klasszikus filozófiatörténeti szerzők (Descartes, Hegel, Kant) tanulmányozását követően jut el társadalomfilozófiai kérdések, kulturális jelenségek vizsgálatához. A pszichoanalitikus teóriák kritikai megközelítése mellett a metafizika heideggeri dekonstrukcióját követve születnek meg írásai, amelyek egy része kifejezetten a képpel, a filmmel, a kortárs művészettel, ill. a kommunikációval kapcsolatos.