Svájc mint elbeszélés – A nemzeti és a narratív identitás kérdései Max Frisch…

Leírás:Max Frischt kétségkívül leginkébb az én-identitás válságának szerzőjeként tartják számon, bár neve – Friederich Dürrenmattéval öszefonódva – igen gyakran hangzik el a “svájci nemzeti irodalom” létezése körül újra és újra fellángoló vitákban is. Ez nem véletlen, hiszen szövegeinek állandó visszatérő témája a politikum, a svájci nemzet mint “elbeszélés”, vagyis mint narratív módon megalkotott társadalmi formáció és a “nyíltan” narratív irodalmi szövegek közötti viszony vizsgálatára vállalkozik. A munka nemzetelméleti belátásához csatlakozó teoretikus része a nemzet, illetve az identitások narratív konstuáltságának feltárását végzi el, egyfelől tehát a svájci nemzet narrációja, képisége, struktúrája, a nemzetkonstruáló stratégiák történeti fejlődése és médiumai képezik az elemzés tárgyát. A kutatás másfelől elsősorban irodalmi természetű, alapvető kérdésfelvetése ugyanis a 20. századi irodalom egyik fontos funkciójára irányul: arra, hogy az egyes szövegek a nemzeti mítoszok hagyományozosának médiumai, de egyben a nemzeti szimbolikus konstruáltságát is felfedik, s ezzel akár alá is áshatják a nemzeti “nagy elbeszélést.” A szövegelemző fejezetek ennek megfelelően az irodalmi és a nemzeti narratívák összefonódását tárgyalják Max Frisch műveiben. Pabis Eszter (1976) a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetének egyetemi adjunktusa. Kutatási területe a 20. századi és a kortárs svájci német nyelvű irodalom, emellett foglalkozik az emlékezet-, az idegesség-, illetve az identitás-elmélet kéréseivel is. Ezekben a témakörökben rendszeresen publikál magyar és német nyelven.