„Vajon a világ egy szörnyűség felé halad, vagy a tisztaság felé, vajon látomás-e vagy törvényszerű szerkezet, vajon csak egy hihetetlen véletlen, amelyre minden oldalról leselkedik a szörnyűség, a bomlás, a düh — vagy az, amit rosszként, bomlásként és pusztításként érzékelünk, nem más, mint impulzus az új megoldások keresésére…”
Alta Vášová (1939) szlovák írónő önéletrajzi prózájának első részében, melyben számos időpont és helyszín váltja egymást Ungvártól Washingtonig vagy Velencétől a lengyel tengerpartig, visszaemlékezések és régi családi történetek által elevenednek meg a huszadik századi Közép-Európa drámai mindennapjai. Ezt követően a szerző Božena Němcová és saját életének párhuzamba állításával folytat a cseh írónővel sajátságos, szabálytalan párbeszédet, a mű harmadik és negyedik részében pedig naplójegyzetek, megfigyelések és idézetek láncolata segítségével ismerkedhetünk meg gondolataival, az emlékezés mellett az elmélkedés lesz bennük hangsúlyosabb. A kötet 2009-ben a rangos Anasoft litera díjban részesült.