A tudattalan dinamikája

Az Összegyűjtött Munkák 8. kötete, A tudattalan dinamikája túlnyomórészt olyan írásokat tartalmaz, amelyek Jung alapvető felismeréseit és lényeges munkahipotéziseit mutatják be. Hat tanulmány foglalkozik a szerző egyik fontos művével, a Wandlungen und Symbole der Libido-val szemben megfogalmazott ellenvetésekkel, illetve dokumentálják a libidóelméletét, amelynek kidolgozását 1912-ben kezdte meg, de csak 1928-ban zárta le.
Az „Elméleti gondolatok a pszichés tényező lényegéről” című írás mindenekelőtt a szerző ismeretelméleti álláspontját mutatja meg. Ebben a tanulmányban a „tudat” és a „tudattalan” fogalmait azok történeti fejlődésében és az ösztönfogalommal való összefüggésében vizsgálja. Mint az „Ösztön és tudattalan” című írásból is kiderül, ez a kérdés Jungot már 1919-ben foglalkoztatta, és vizsgálódásainak eredményei vetették meg utóbb a jungi archetípustan alapjait is. Jelen kötetbe került a „Szinkronicitás mint az a kauzális összefüggések elve” című tanulmány is, mivel ebben olyan ösztönösen, illetve archetipikusan meghatározott tényállásokról van szó, amelyek a kauzalitás elvével nem ragadhatók meg.
Empirikus alapon egyes elméleti koncepciókkal foglalkoznak azok a rövidebb írások, amelyekben a szerző a világnézet, a valóság és valóságon túli valóság, a szellem és élet, valamint a szellemhit kérdéseit tárgyalja. A szerző ezeket fenomenológiailag próbálja megragadni és a pszichológiai kutatás számára elérhetővé tenni.