A kötet 2003 és 2023 között íródott összehasonlító tanulmányokból közöl válogatást. A húsz év munkájában nagy szerepe van tanáromnak, Fried Istvánnak, köszönet érte.
A stilizáláson túl ritkán nyúltam a szövegekhez, és noha a szerkesztés idején is jelentek meg újabb értelmezések, műfordítások, nem változtattak kutatásaim gondolatmenetén.
A kötet szereplői pedig: Danilo Kiš és Esterházy Péter, Ivo Andrić és Dževad Karahasan, Miloš Crnjanksi, Laza Kostić, Borisav Stanković és Csáth Géza, Milosevits Péter és Jakov Iganjatović, a neoavantgárdból és a punkból indult Slobodan Tišma, a posztmodern utáni exjugoszláv háborús irodalom szerzői és így tovább.
Az írások bemutatják, hogy nemcsak a magyar irodalomra hatott a délszláv, hanem fordítva is, a magyar irodalom is számtalan nyomot hagyott a szomszédok kultúrájában. Nyomolvasás, kreatív értelmezői játék a „saját” és az „idegen” mintázataival.
„A legrangosabb magyarországi kiadók is felvállalták a szomszédos irodalmak megjelentetését. Ám ezeket még mindig a szakmabeliek olvassák, pedig több világirodalmi rangú kincsre bukkanhatunk. Ugyanakkor nem akarom kötelező értelmiségi pesszimizmussal színezni a munkámat […] Az igazi nyertesek azok, akik kíváncsiságból vesznek kézbe egy-egy délszláv könyvet. Meg aztán ki tudja, nem járnak-e úgy, mint Kafka regényének kallódó hőse, Karl Rossman, aki Amerikába utazva a hajón egy számára ismeretlen rokonára talált.”