Az utolsó magyar petrarkista – Kisfaludy Sándor

Kisfaludy Sándor verseinek ma már csak kevés olvasója akad, de a XIX. század első három évtizedének legnépszerűbb és legolvasottabb költője volt. Igaz, máig fennmaradt hírneve, hogy ő volt a szerelem és Badacsony költője. Korabeli sikerét a század első évtizedében a Himfy szerelmei címen megjelent két kötetből álló verseskötetének köszönheti, melyben elmeséli alteregója, Himfy „kesergő” majd „boldog szerelmét”. Jelen könyvben Kisfaludy Sándornak a napóleoni háborúk és francia fogsága alatt írt naplója alapján az olvasó nyomon követheti, hogy miként lett egy könnyűvérű, de művelt, a természet és a művészet szépségeire érzékeny testőrhadnagyból az olasz táj, művészet és irodalom hatására író és költő. A szerző a Kesergő szerelem verseinek összehasonlító elemzése alapján kimutatja, hogy Kisfaludy Sándor francia fogsága alatt Francesco Petrarca Daloskönyve olasz szonettjeinek egyes soraiból, melyek a kéziratban a Himfy-dalok fölött olvashatók, építi fel a saját érzéseit kifejező szerelmes verseit. A XIX. századi magyar szerelmi költészet kiformálódása, mely majd Petőfi költészetében teljesedik ki, éppúgy Petrarca szerelmi költészetének hatását mutatja, mint korábban Balassi Bálint Júlia-ciklusa. Sárközy Péter könyve egyszerre nyújt alapos elemzést Petrarca és az olasz költészet magyarországi kisugárzásáról, és igen olvasmányosan mutatja be a szerelemben és a költészetben egyaránt legsikeresebb magyar költő, a 250 évvel ezelőtt született Kisfaludy Sándor életét és költészetét.