Erdély anno 1895-1944 – Régi képeslapok Erdélyországból

Leírás:
“Az album szerzője időutazásra hív: Erdély hegyeit, épületeit, városait, fürdőhelyeit, hegyvidéki falvait ismerhetjük meg a “boldog békeidőkből” való képeslapokból, amelyekhez rövid ismertető is tartozik, így nem csak kultúrtörténeti érdekességekkel gazdagodunk, hanem a kor hangulata is megelevenedik. A könyv nagy erénye a szép kivitelezés mellett a szerkesztés mértéktartása, hiszen a szövegek rövidek, érdekesek, és hagyják érvényesülni az antik képeslapokat.” (Képmás folyóirat 2013/6.)
Rendhagyó szemszögből, régi képeslapokra felfűzve mutatja be Erdély történetét ez a nem mindennapi album. A ritka képek mellett számos olyan érdekes, ám elhallgatott, s alábecsült történelmi epizód is felvillan a kötetben, amely a térséget jól ismerőknek is újdonságot jelenthet.
Az igényesen válogatott képanyag a Romániához került magyarországi területek egészét, az összes megyét, illetve vármegyét lefedi. Az időutazás során megelevenednek a kincses erdélyi városok, a pazar fürdőhelyek, az ódon várkastélyok, az egykori határállomások, de bepillantást nyerhetünk a gazdag bányavidékek életébe is. Persze találkozhatunk olyan felvételekkel is a könyvben, amelyeket sajnos ma már nem lehetne újrafotózni. Ekkor döbben rá csak igazán az olvasó, hogy miért is olyan értékes és sérülékeny Erdély. Bár ezek a képeslapok a múlt szeletei, mégis támpontok lehetnek a jelen megértéséhez, s a jövő kifürkészéséhez – vallja a szerző.
Az albumba egy – a kutatók szerint – szenzációnak számító rováslelet is bekerült: az egyik 1905-ben megírt képeslapon ugyanis élő rovásírás szerepel, amely cáfolata a Magyar Tudományos Akadémia 1903-as állásfoglalásának, miszerint nem él rovás a nép körében… De a kötet még ezen kívül is számos csemegét rejt, ráadásul a kiadványhoz egyedi térképmellékletek is kapcsolódnak.
Balázs D. Attila évek óta szerkeszti a Százszorkép Kiadó népszerű erdélyi és felvidéki naptárait, amelyek hasonló szellemben születtek, mint ez a különleges album. A nagyváradi születésű szerző mindemellett számos cikkben és tanulmányban foglalkozott a külhoni magyarság helyzetével, mivel több erdélyi és magyarországi lapnak is dolgozott újságíróként, fotográfusként.