Ki szereti a zsidókat? – A magyar filoszemitizmus

Leírás:
Az antológia bevezetője – „Miért szóljunk a magyar filoszemitizmusról?” – két fő indítékot ad a könyv megírására, kiadására.
Az első indíték az, hogy míg a magyar antiszemitizmusról és a holokausztról már sokat beszéltek, írtak – nem eleget, nem lehet eleget, de mégis sokat –, addig a magyar filoszemitizmusról eddig nagyon kevés szó esett. Egy kiegyensúlyozottabb kollektív emlékezet jobb tanácsadó lehetne a néha viharos jelenben egy szebb jövő felé. Ha továbbra sem szólunk a magyar filoszemitizmus, az együttélés, együttműködés és barátságok történetéről, annak az lehet a torz következménye, hogy csak a gonoszságnak marad majd emléke.
Az antológia másik fő indítéka az a nagyon aktuális és gyakorlati szándék, hogy a magyarországi filoszemitizmus, azaz a jó magyar keresztény–magyar zsidó együttélés gazdag múltja után annak jelenéről és jövőjéről gondolkodjunk, írjunk, beszéljünk.
„Az alábbi gondolatot fontossága miatt szeretném újra és újra elmondani: Ha mi valljuk a »szeresd felebarátodat, mint tenmagadat« gondolatát, mint minden monoteista, keresztény és zsidó vallás egyik alapvetését, akkor elsősorban példát kell mutatnunk – akik ezt mondjuk, ebben a széteső vagy talán inkább már szétszórt világban, saját hitelvünk, hitbeli adottságaink és hitbeli meggyőződésünk teljes fenntartása mellett emberileg, barátian és szeretettel tudunk egymással dolgozni. Mert különben nincs hitelünk.
Ez a könyv helyes lépés a keresztény–zsidó párbeszéd felélénkítésére, a történelmi áttekintéstől kezdve a mai magyar szellemi élet kiemelkedő személyiségeinek a filoszemitizmusról mint a megértésen alapuló együttélés ideájáról vallott nézeteiig. Ezt a párbeszédet a kölcsönös tisztelet szellemében a továbbiakban folytatni nagyon kívánatosnak tartom.”
Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi
„Világunkban Káin és Ábel öröksége folytatódik, de ezt mindig el kell utasítanunk. Egy Atya gyermekeiként csak egy út lehetséges számunkra: az egységé és a békéé, a testvériségé és a barátságé.
E könyv sokak számára közvetítheti a belátást, hogy ha többet foglalkozunk a zsidó–keresztény együttélés jóindulatú, baráti, hasznos és sikeres oldalaival, az hatékony módja lehet az antiszemitizmus korlátozásának, leküzdésének is. Korunk pápái mind hangoztatták, és Ferenc pápa is legutóbb ezt mondta: »A mai napig érvényes a II. vatikáni zsinaton született Nostra Aetate nyilatkozat, amely lefektette a zsidó néppel való kapcsolatok alapját: ’Egy keresztény nem lehet antiszemita.’«
A pápát, Buenos Aires érsekeként, őszinte barátság fűzte az argentin főváros zsidó közösségének vezetőihez, és szorgalmazta, hogy a fiatalok is hasonló zsidó–keresztény barátságra törekedjenek, mert »az emberiségnek szüksége van keresztények és zsidók közös tanúságtételére az emberi méltóság és a béke védelmében«.”
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát
Jelen könyv a magyar filoszemitizmus gazdag témájáról szól, a magyar nép és a magyar zsidóság hosszú együttéléséről, sok sikeres együttműködéséről, sok-sok baráti viszonyáról, melyek eddig, talán túl szerényen, többnyire a háttérben maradtak. Koncepciónk lényege, hogy az antiszemitizmussal nemcsak frontálisan lehet szembeszállni, hanem úgy is, hogy újra felfedezzük, erősítjük és a közbeszéd tárgyává tesszük annak ellenpólusát és alternatíváját, a filoszemitizmust, a jó együttélést, az együttműködést, a barátságot.
Mózes Endre