KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA
A második világháború ellentmondásos finnországi eseményei adják a komor hátterét ennek a különös szerelmi háromszögekkel leírható történetnek, melynek középpontjában Lempi, egy eldugott tanyára férjhez menő szép és tanult városi lány személye áll. Férjének lírai szépségű szerelmes emlékezéséből, szolgálólányának elfogult, torz gondolataiból és ikertestvérének kései múltidézéséből elevenedik meg személye, rajzolódik ki tragikus életpályája. Az író képszerű, letisztult stílusa magával ragadja az olvasót.
A finnül régies hangzású lempi szerelmet jelent, de előtagként kedveset is, amellett, hogy női keresztnév. A főszereplő Lempi története lassan bontakozik ki a három elbeszélő – Viljami, a férj, Elli, a cselédlány és Sisko, Lempi ikerhúga – szemszögéből, úgy, hogy Lempi nem is szólal meg a műben, mindent csak közvetve tudunk meg róla. Ráadásul a három narrátor sem „megbízható”: mind csak a saját szemszögéből tárja elénk a történéseket, és bizonyos mozzanatok homályban maradnak. Az író képszerű, letisztult stílusa legalább annyira lebilincselő, mint a könyv szerkezete. A könyv történeti hátterét a második világháború ellentmondásos, máig feldolgozatlan finnországi eseményei adják. A kötetben az egyéni sorsok feltárásán kívül olyan fontos témák is megjelennek, mint a német katonákkal kapcsolatra lépő finn nők, vagy a háborúban árvaságra jutó gyerekek sorsa.
„Mire visszaértem a mocsárból az udvarunkba, a kezem ragadt, a mocsári szederrel megrakott markomban a legalul lévő szemek összenyomódtak a felsők súlya alatt. A tópart csendes volt. A szaunában nem volt senki. A deszkái melegeknek és szárazaknak tűntek. A tó vize meg sem rezdült, a felszíne sima maradt. A lepedők mozdulatlanul lógtak a kötélen. Az istállóban a tehén kérődzve feküdt, és felemelte a fejét, amikor benyitottam az ajtón. A macska az istálló felé lopakodott, a kutya hegyezni kezdte a fülét, amint meglátott. Megtorpantam az udvar ösvényén. Mi lesz, ha nekem el kell mennem kiképzésre, te meg itt maradsz. Mi lesz, ha már úton van a baba. A mocsári szeder cukros leve kicsorgott az ujjaim közül a lapos udvari kövekre, nedves cseppeket rajzolt ki a felületükre.”
