Orpheus éneke – Ovidius metapoétikus elbeszélései a Metamorphosesben

Leírás:
Ovidius és Orpheus: egy költő a korai császárság Rómájából, egy másik a görög mitológia örök jelenéből. Az Átváltozások 10. könyvében a két költő hangja összeolvad: az ovidiusi elbeszélő átadja a szót a mitikus dalnoknak, aki az egész mű szempontjából kulcsfontosságú történeteket beszél el. Olyan történeteket, amelyek éppen a költői alkotás természetéről és különösen a Metamorphoses poétikájáról árulnak el igen sokat, különösen akkor, ha a megfelelő kérdésekkel faggatjuk őket. Acél Zsolt monográfiája erre vállalkozik: arra, hogy – a klasszika-filológia eszköztárának immár szerves részeként – a 20-21. századi irodalomtudomány különféle megközelítési módjait alkalmazva rámutasson Orpheus énekének korszerűségére, s mindeközben egy pillanatra se tévessze szem elől annak az esztétikai hatásnak a jelentőségét, amelyet a római költő éppen Orpheus alakján keresztül állít a középpontba, immár két évezrede meghatározva a művészet mágikus, varázslatos dimenzióiról való gondolkodást.Acél Zsolt piarista szerzetes, klasszika-filológus, irodalomtörténész, a Kecskeméti Piarista Iskola tanára. Kutatási területe az Augustus kori irodalom és az ókori művészetelmélet. A monográfiához kötődő publikációkon túl tanulmányai jelentek meg a 19. és 20. századi magyar költészet történetéből.A Classica & Theoria könyvsorozat célja ókortudomány és modern irodalomtudomány egymáshoz közelítése, illetve eleve adott közelségük tudatosítása. A sorozatban olyan monográfiák és tanulmánykötetek látnak napvilágot, amelyek antik szövegek értelmezésére a modern irodalom- és kultúratudományok belátásainak alkalmazásával vállalkoznak, illetve amelyek alapvető irodalomelméleti problémákat a klasszika-filológia sajátos szempontrendszere felől helyeznek új megvilágításba.