Titkosírás a kora újkori Magyarországon

Leírás:
Mi a közös a széteső házasságban élő és rokonaival pereskedő magyar költő, az életéért rettegő szerb kém, a tudására féltékeny erdélyi pénznyomó, a törököt és Habsburgot egyaránt megvető magyar nemes, a konstantinápolyi követeivel levelező császár és az olasz ügynökével üzenetet váltó érsek tevékenységében? Ezek a személyek a társadalmi ranglétra különféle fokán álltak. Bár mindannyian írástudók voltak, műveltségük erősen eltért egymástól, nem különben hatalmuk és befolyásuk a politika menetére. Mégis, mindannyian ugyanahhoz az eszközhöz nyúltak, amikor üzeneteiket megpróbálták megóvni a kíváncsi szemektől: a rejtjelezés technológiájához.
Példáik és titkosított leveleik régóta ismertek, mégis a most megjelenő monográfia az első módszeres feldolgozás a kora újkori Magyarország titkosírásainak történetéről. Olyan következtetéseket tartalmaz, amelyek a – rendkívül kiterjedt – forrásanyag szisztematikus gyűjtése és elemzése során fogalmazódtak meg. A könyv egyik legfontosabb érve, hogy a 16. és 17. században sokkal többen és többféle okból nyúltak a kriptográfia eszközéhez, mint azt a korábbi – elsősorban a diplomáciai gyakorlatra koncentráló – szakirodalom mutatta. Az ő leveleiket, társadalmi hátterüket és sokszínű céljaikat tanulmányozva válik lehetségessé, hogy a rejtjelezés történetét visszaillesszük oda, ahova eredendően tartozik: a titkolózás kontextusába, amelynek kutatása az utóbbi évtizedekben a nemzetközi szakmai fórumok kiemelt témájává vált. Ezen általános megállapításokhoz a kora újkori magyar történelem kínálta gazdag forrásanyag elemzése nyújtja az érveket.