Doktor Szélpál Margit – Az első tudósnő magyar színpadon

Leírás:
A huszadik század elején, 1909-ben mutatták be első ízben Balázs Béla drámáját, a Doktor Szélpál Margitot. A darab megelőzte a korát, bár ekkoriban már aktuális volt a témája, de a köztudatba nem épült még be eléggé ahhoz, hogy értő kritikusokra és értő közönségre találjon. Balázs Béla olyan kérdéseket jelenített meg benne, hogy vajon mi a fontosabb egy kreatív és becsvágyó asszony számára, a szakmai siker vagy a családi boldogság? A darab erre úgy ad frappáns, őszinte, de egyben rendkívül tragikus választ, hogy a kérdést nyitva hagyja számunkra. A főszereplő nő egyikben sem találja meg a boldogságot. Ráébred arra, hogy a tudományos pályán a férfiak mellett csak másodhegedűs lehet. Ekkor úgy dönt, hogy a bizonytalan sikerű tudományos karrier helyett a hitvesi, anyai és háziasszonyi szerepben fogja kiteljesíteni önmagát. Ám a főhősnő számára ez igencsak szűk térnek bizonyul. Kozák Péter könyve, a dráma alapgondolatának kifejtésén kívül, részletesen szól Balázs Béla életének azokról az eseményeiről és találkozásairól, amelyek arra sarkallták, hogy női témákkal foglalkozzon. Egyik ilyen momentum, hogy édesanyja, aki tanítónő volt, hosszú évekig egyedül nevelte négy gyermekét. Az anya, megözvegyülése után, minden nehézség ellenére tudatosan vállalta ezt az utat. A másik olyan fejezete az életrajznak, amely egy új nőtípusra hívta fel az író figyelmét, a Bálint Arankával való, hosszú, igaz, de viszályoktól sem mentes szerelem. Balázs Béla ezt a színdarabot egykori szerelmének ajánlotta, aki maga is megtestesítette a század elején még oly ritka, modern nő típusát, aki dolgozó, alkotó ember, ugyanakkor érző nő és megértő társ is. A könyv ajánlható azoknak, akik fogékonyak a szépirodalmi ritkaságokra, érdekességekre.