„Nincs semmi, ami állandó, de van, ami marad.
Ezt megérteni: ez a türelem.
Ezt megalkotni: ez a táj.
Ezt nem értve alkotni: ez a kultúra.
Ezt értve alkotni: ez a teljesség.
Ezt alkotva érteni: ez a végtelen.” (Kulcsár Géza)
„Tévedés volna Géza könyvét az utazási irodalom vagy pláne az útleírások közé sorolni. Mint ahogy tévedés volna nem oda sorolni is. Amikor az ember utazik, elsősorban él, tehát a másodsorbani élést, az írást nem, vagy csak sporadikusan műveli. Nem beszélve arról, hogy az úti jegyzetek túlnyomó része a helytől eltávolodva értékét is veszti, és csak kevés marad meg, ami a hazatérésbe is átmenthető. Márpedig éppen ilyesmi volna a lényeg – átmenteni magunkat a hazatérésbe. A betűvető számára ez az útközben elkövetett sorok igazi feladata.” (Nacsinák Gergely András)