KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA
A sors fonala családregény-trilógia második részét tartja kezében az olvasó. A sorozat valós eseményeken alapul, így feröeri mikrotörténelmi olvasmányként is tekinthetünk rá. A nyitó darabhoz hasonlóan most is különböző szereplők szemszögéből ismerhetjük meg a történéseket: az első kötetet „narráló” feröeri testvérpár, Helena és Kathrina mellé Moe lelkész helyébe ezúttal Helena férje, Dánjal Petur lép, akinek révén a Feröer életében meghatározó halászatba és tengerészlétbe nyerünk bővebb betekintést – nem is akármikor, hanem Európa történelmének vészterhes időszakában, az első világháború vége fele. Láthatjuk, milyen következményekkel jár a háború egy szigetország életére nézve: leáll a vízi közlekedés és az ipari halászat, ami pedig áruhiányt, munkanélküliséget, szegénységet és további elszigetelődést idéz elő.
„A németeknél dinamit volt, valamibe becsomagolva, hogy legyen mivel a levegőbe repíteniük a hajót. Ahogy felértek a fedélzetre, a kapitány csak pár percet kapott, hogy magával vigye, amit akar. Bement a hajó papírjaiért, de másra már nem maradt ideje. A németek vitték a halat, a zászlót és mindent, ami megtetszett nekik. Alig telt el negyedóra, miután elment a tengeralattjáró, amikor felrobbant a hajónk. Ah, Helena, ha láttad volna! Másra sem tudok gondolni, csak a szörnyű látványra. Lángok csaptak fel belőle, aztán orral előre elsüllyedt. Halálfélelem fogott el, életemben először.”
