A szexus metafizikája

Julius Evola úttörő munkájában, »A szexus metafizikája« című művében egyedülálló módon tárja fel a nemek metafizikáját. A tradicionális metafizika szemszögéből vizsgálja a nemek és a szexualitás szerepét különböző ősi kultúrákban, célja pedig feltárni a hagyományos férfi és női eszmények mögött rejlő, a modern ember számára gyakran elhomályosuló transzcendens valóságot. Evola rámutat azokra a párhuzamokra, amelyek – akár csak áttételesen is – fennmaradtak a hétköznapi szerelemben és a szexualitásban.
A könyvben a »metafizika« kifejezést a szerző kettős értelmében használja. Egyrészt az érosz és a szexuális tapasztalatok végső jelentésének kutatását jelenti, ami túlmutat a fiziológián, a fajfenntartási ösztönön, a puszta testiségen és az érzelgősségen. Másrészt olyan válaszokat keres, amelyek felfedik, hogy a profán szerelemben és a kortárs erotikában melyek azok a férfi és női transzcendenciával, rituálékkal és evokációkkal kapcsolatos elemek, amelyek megmaradtak mind az irodalomban, mind a hétköznapi életben.
Evola páratlan forrásanyagra támaszkodva elemzi az érosz különböző formáit, a férfi és női archetípusokat, a nemek közötti különbségeket, és a nemek szerepét a különböző kultúrákban. A könyv mélyreható bemutatása a különböző vallások mitológiáinak, isteneinek, és azon útnak, amely a férfi és nő testiségen túlmutató kapcsolatát mint a transzcendencia felé vezető utat jeleníti meg.