Angyalok Amerikában I-II. rész

Profánul szakrális és magasztosan ateista pillanatokból keveredik ki az Angyalok Amerikában hatása. Kushner ironikusan grandiózus teremtésmítoszát sok ősi nép is megirigyelhetné, de a bontakozó melodrámát más pontokon is újra és újra lerombolja, aztán magasabb-fényesebb építményt emel túlcsorduló érzelmekből: rettenetből, szánalomból és könnyes nevetésből. A megtört szíveket összeragasztani nem lehet, de az elfogadás tanulható, súgja mindeközben. S mert folyton szembesít érzelmességfüggésünkkel, a valódi érzelmek megélésére is képessé tesz. Hatalmas drámatömbje szüntelenül játszik a lelki sztereotípiákkal – a giccshatáron innen és túl. Egy nagyoperett és egy szappanopera találkozik a dramatikus történetfilozófia és a tüneményes szexuálpolitika boncasztalán.
Lehet-e a Kushner összehordta hatalmas gondolati-érzelmi-erkölcsi-filozófiai kazalban, szórengetegben rendet vágni? Lehet, ha a szellem eleganciája, a logika, az irónia és a nyelv – a teremtett nyelv – hitelessége/igazsága kalauzol. És valóban: szerzőnk tévedhet ugyan, de biztosan nem hazudik, épp mert az önfelmentő védhazugságok egész spektrumát mutatja be színéről és fonákjáról – kritikusan, (ön) ostorozón. Nem ismer sem istent sem embert. Vagyis: kicsit ismeri ezt is, azt is, és végtelen (kaján) kíváncsisággal kutatja igazi természetüket.
Upor László