KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA
Születéstörténetek sorjáznak a regény lapjain, miközben sokadik generációs bába főhősünk az emberi létezés egyediségén, a fény és sötét kozmikus viszonyrendszerén, a világot mozgató véletlen mibenlétén töpreng nénikéje hagyatékát tanulmányozva. Mélyen emberi, elgondolkoztató és lélekemelő olvasmány.
„Ugyan csak nagyon ritkán, de azért előfordult, hogy a nénikém interjúalanyai szép téli időben keltek útra, ami maga volt a remény: elolvadt a hó, és a Napnál ragyogóbb fényt láttak kigyúlni az éjszakai égbolton. Ilyen útja volt a dédnagyanyámnak is 1922 januárjában, amikor ő maga a nyolcadik gyerekét várta. Miután világra segített egy csecsemőt, fagyott hó, szélcsend és a csillagos ég kísérte hazáig. A naplóbejegyzésében mindez ezernyi apró, ragyogó égi tükörként jelent meg az izzó napkorong alatt. Hazacsúszkáltam a csonthavon, írja, majd ragyogó kristályokat említ, amik visszaverik a téli napok halvány fényét. Ezen a ponton elgondolkodik, hogy az ember vajon csillagból van-e. A bejegyzés utolsó mondata pedig: Aznap este egészséges kislánynak adtam életet.
–Az voltam én – vágta rá a nénikém.”
