Bennszülöttek

Maria Blutban bezárt a konzervgyár, egyre több a munkanélküli, a város előkelőségei azonban továbbra is dús lakomákat csapnak az apátsági vendéglőben. A betegek csodadoktorhoz zarándokolnak, a megtakarításokat egy őserővel és mesés kincsekkel kecsegtető szélhámos nyeli el, a törzsasztaloknál pedig már Hitler mondatait ismételgetik.
Ahogy nő a nyomor és a lecsúszástól való félelem, a kisváros lakói megtalálják azokat, akiket okolhatnak mindezért: a szocialistát, a zsidót, a kívülállót – bárkit, aki nem jár velük egy templomba, nem hisz ugyanazokban a csodákban, vagy nem hajlandó együtt gyűlölni velük. A sokszereplős, metszően ironikus regény nem a fasizmus kiteljesedését, hanem megszületésének hétköznapjait ábrázolja. Azt a kritikus pillanatot, amikor a hazugság közvéleménnyé, az előítélet erkölccsé, a gyávaság pedig társadalmi renddé válik. A Bennszülöttek egyszerre kegyetlen kisvárosi szatíra, sokhangú társadalmi regény és döbbenetes erejű látlelet, amelyből kiderül, hogy semmi sem történt egyik napról a másikra.
A nemrégiben újra felfedezett Maria Lazar életműve az osztrák irodalom egyik méltatlanul elfeledett teljesítménye. A Bennszülöttek erejét különösen nyugtalanítóvá teszi, hogy nem utólagos történelmi számvetés. Lazar nem a második világháború, az Anschluss és a holokauszt után, visszatekintve írta meg regényét. Már 1933-ban elhagyta Ausztriát, a könyvet pedig 1935-ben, koppenhágai emigrációjában fejezte be – három évvel azelőtt, hogy Hitler Németországa bekebelezte volna hazáját.