KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA
„E könyv logikus felépítése a bevezetőben vállalt célokat követi. Az első fejezet Bartók saját nyilatkozatai, illetve ismert zenetörténeti tények összefoglalása révén a zeneszerző jazzhez fűződő viszonyát tárgyalja. A disszertáció gerincét adó második, rendkívül gazdag, számos új információval szolgáló fejezet korszakonkénti csoportosításban tekinti át nagyjából az 1940-es évektől a jazztörténetben jelentkező Bartók-hatást, először a külföldi példákat, aztán a magyarokat. A történeti áttekintés után következő fejezet elméleti jellegű:
a Bartók-analízis olyan alapfogalmait vizsgálja a jazz kontextusában, mint a tengelyrendszer, az akusztikus skála, a polimodális kromatika, a két utolsó alfejezetben pedig a bartóki ritmika természetét mutatja be, illetve azt a kérdést tárgyalja, hogy az improvizáció milyen szerepet játszott Bartók kompozíciós gondolkodásában. Ez ágyaz meg aztán a tanulmányt lezáró, analitikus fejezetnek, amelyben Párniczky András kiválasztott példákon keresztül a gyakorlatban mutatja be, miként inspirálta Bartók a jazz-zenészek egymásra következő generációit, kompozícióikban és improvizációikban hogyan jelentek meg Bartók zenéjének stílusjegyei.”
Fazekas Gergely, (PhD) egyetemi docens, zeneakadémiai tanár
„Fontos ma arról beszélni, hogy a 20. századi európai klasszikus zenének milyen kapcsolata van a 20. századi jazz-zenével. Az európai jazz-zenészek a 21. században egy úgynevezett „európai jazz” műfajt hoztak létre, lassan eltávolodva az amerikai mainstream jazztől. Hogy ez a folyamat miként indult el, mi a magyarázata, hol tart és hova érhet, a válasz ebben a könyvben megtalálható. Sok jazz-zenei tárgyú tanulmányt volt már alkalmam olvasni, de ilyen izgalmas és átfogót értekezéssel még nem találkoztam.”
Gőz László, a Budapest Music Center alapító igazgatója, jazz-zenész, zeneakadémiai tanár
