Dave Barry megjárta Japánt

Leírás:
Dave Barry „Amerika legviccesebb embere” – írta róla a The New York Times, a jó humor ritka megnyilvánulásaként, egyetértve a Pulitzer-bizottsággal, amelyik Dave Barryt Pulitzer-díjjal tüntette ki 1988-ban kiváló publicisztikáiért. Dave több mint 30 könyv szerzője, két film forgatókönyvírója, heti rovata pedig a Miami Herald-ban és több mint négyszáz újságban jelenik meg.Dave 1992-ben három hetet töltött Japánban, és az élményeit kíméletlenül megírta. Sebészi pontossággal veszi elő és nagyítja fel az egyébként valóban létező jelenségeket (mindkét országban). ÉS MIT TAPASZTALT MEG DAVE BARRY JAPÁNBAN? Egy sor ínycsiklandozó keleti gasztronómiai különlegességet („a japánok menetrendszerűen esznek olyan dolgokat, amelyekhez továbbra is hozzá vannak nőve olyan kirívóan elfogadhatatlan szervek, mint szemgolyók, tapadókorongok és egyebek”); az igényes japán kultúrát („egyórányi kabuki-nézés felér tizenhét órányi más, érdekfeszítőbb tevékenységgel, teszem azt gyökérkezeléssel“); és szemtől-szemben (na jó, hastól-hasban) tapasztalhatta meg a japán sportszenzációt, a szumóbirkózást („két igen kövér, szuszpenzoros pasas huzakodása úgy három másodpercig“). Id. George Bush és a japán miniszterelnök feledhetetlen vacsorája óta (amikor is az idősb Bush Miyazawa ölébe hányt) nem látott a felkelő nap országa hasonlóan jószándékú követet, mint Dave Barry.Kísérje el útján Ön is, amint éppen hatvanas évekbeli slágereket énekel egy karaoke-bárban, feleségül vesz egy olyan idős gésát, mint a nagymamája, hajlong szinte mindenkinek és sokféle formában éli meg a kultúrsokkot, mint például- Hogyan nem tanultam meg öt perc alatt japánul (Avagy: „Szépséges jó reggelt kívánok, uram!”)- A japán ipar titkai (alighanem le kellett volna írnom őket)- Humor Japánban (Vegyék el a tófumat! Kérem!)- Sport Japánban („Hé, ütő! Repítsd el hangosan!”)- Elveszve Tokióban (Avagy: Műanyag tintahal nyomában)- Szállás egy japán fogadóban (Béke, nyugalom, rovarok)