Észak

Merethe Lindstrøm 1963-ban született Bergenben. Húszévesen debütált íróként, és az azóta megjelent tizenegy regényével és kilenc novelláskötetével nemzetközileg elismert íróvá vált. 2011-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját, 2012-ben Amalie Skram-díjat kapott. Merethe Lindstrøm elsősorban az önmagukat kereső emberek közti törékeny kapcsolódásokról, az elhallgatásról és a múlt feldolgozásáról ír. Az Északban is megfigyelhető minimalista, a kulcsfontosságú fordulatokat leginkább csak sejtető elbeszélésmód a kézjegyévé vált.
A regény története egy rémálomszerű bolyongás egy háború utáni Európában. Egy fiú, akit valaha régen elhurcoltak, de megszökött a menetoszlopából, a már soha vissza nem térő békés múltat keresi észak felé igyekezve. Az olvasó számára hamar egyértelművé válik, hogy a névtelen főszereplő nem csak fizikai értelemben keresi a helyét a világban: a hosszú, kimerítő vándorlás során folyton visszakanyarodik ahhoz a kérdéshez, hogy ki is ő, és mennyi maradt meg abból, aki az elhurcolása előtt volt. Minden szereplő egyszerre nagyon is valóságos, traumatizált túlélője a háborúnak, és ugyanakkor furcsa, szimbolikus alak, akinek nem is kéne ott lennie, ahol van.
Ez az állandó kettősség, a külső és a belső közti határok elmosása, a valóság és a lelki világ folyamatos egymásra hatása teszi izgalmas, rétegzett olvasmánnyá a könyvet.