Falak

Leírás:
Joggal feltételezhetnénk, hogy ha valaki a huszadik században élte le életét, s ráadásul hetvenöt év adatott neki, akkor fordulatos, érdekes utat tett meg. Vladimír Holan (1905-1980) pályafutása azonban cáfolja ez a vélekedést – némi túlzással azt mondhatjuk, hogy nem történt vele semmi. Iskolai tanulmányainak befejezése után hivatalnokként dolgozott, de ez a munka a legkevésbé sem elégítette ki, s már 1933-ban, huszonnyolc évesen (!) nyugdíjba vonult. Részt vállalt két irodalmi lap szerkesztésében, ellátogatott Itáliába és Franciaországba, s amikor 1948-ban Csehszlovákiában is diadalmaskodott a kommunista diktatúra, eltűnt a kíváncsi tekintetek elől. Nagyvárosi remeteként élt tovább Prága Kampa nevű negyedében, jelenlétéről csak kötetei tanúskodtak. Hazája 1968. évi megszállását követően jószerivel ki se lépett a lakásból, lánya 1977-ben bekövetkezett halála után pedig a tollat is letette, szótlanul várta a végső elnémulást. Aki tudni szeretné, ki volt, mit gondolt, mit érzett, csak a művekből kaphat választ a fölmerülő kérdésekre.
Ha Vladimír Holanról szólva azt hangsúlyozzuk, hogy a huszadik századi cseh költészet talán legjelentősebb, világirodalmi rangú alkotóját – József Attila és Pilinszky János szellemi rokonát – tisztelhetjük személyében, akkor azonnal hozzá kell tennünk, hogy a líra egyetemes történetének egyik legkülönösebb, legnehezebben megközelíthető alkotójáról beszélünk. Költői univerzumába belépve olyan érzésünk támad, mintha egy titkos naplót olvasnánk, amely nem eseményeket rögzít, hanem a naplóíró önmagával és a világgal folytatott beszélgetéseit – és kegyetlenül őszinte önvallomásokat s kínzó kételyektől áthatott töprengéseket. E beszélgetések és töprengések meghatározó témája az emberi lét misztériuma, amely a költővel együtt mindannyiunkat kérdések megfogalmazására és válaszok keresésére kényszerít. Miként ragadható meg életünk értelme? Milyen távlatot adhat létezésünknek a halál? Mi végre van a fájdalom? Milyen esélyei vannak a szeretetnek és a szerelemnek a mulandó világban? Holan reflexív és meditatív, a nyelvi eszközök és a képalkotás tekintetében is rendkívül szuggesztív költészete egy olyan párbeszéd lehetőségét kínálja az olvasónak, melynek során jobban megértheti önmagát és a világot.
Valóban
Opravdu
Még hogy alkonyodik?!
Állandósult a sötét itt.
S mert nem tudni, mi jöhet még,
inkább nem teszünk semmit.
Így vagyunk mi itt: vakok,
tapogatózva látó falak közt,
s az is, mi bennünk van,
elérhetetlen a számunkra…
Tóth László fordítása
Fait par coeur II.
Fait par coeur II.
„És mégis élek”, mondja ön könyörtelenül,
de mindezt csak azért,
mert még nem létezik. S így akar
tanú lenni? Kié?
Jaj annak, aki visszaél
a szó csöndjével s a szeméremtest csöndjével,
aki nem fogad el, de elvesz,
aki nem vágyakozik, hanem kikövetel…
Ismerek egy másik nőt, akinek a fejében
a megismerés visszája is
ártatlan még…
Tőzsér Árpád fordítása
A verseket válogatta TÓTH LÁSZLÓ és VÖRÖS ISTVÁN, a kötetet szerkesztette és az utószót írta: TÓTH LÁSZLÓ.