Ferenczi Sándor összes művei 4. – A pszichoanalízis fejlődési céljai 1920-1924

Jelen kötet a negyedik abból a hétkötetes sorozatból, amely Ferenczi Sándor összes művei kiadására vállalkozott, születésének 150. évfordulója alkalmából. Ferenczi 1920–1924 között keletkezett írásait gyűjtöttük össze. Az írások között található hosszabb értekezés, rövidebb cikk, előszó, számos könyvismertetés, a nemzetközi folyóiratokban megjelent munkákról szóló referátumgyűjtemény, néhány publicisztikai írás, és Ferenczi hagyatékából fennmaradt posztumusz tanulmány, töredékes jegyzet is.
Az első világháborút követően az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, a gyors egymást követő magyarországi társadalmi és politikai változások a pszichoanalízist és a pszichoanalitikusokat is érintették. Az 1919-ben megalapított „psycho-analytikai tanszék” és Ferenczi egyetemi professzori kinevezése rendkívül rövidéletűnek bizonyult, és megfordult az az ígéretes tendencia, hogy Budapesten alakuljon ki a nemzetközi pszichoanalízisnek egy erős központja. A centrum nyugatabbra: Berlinbe, Londonba, majd az Egyesült Államokba tolódott.
A kedvezőtlen politikai légkörben Ferenczi tovább folytatta újító kísérletezését a pszichoanalitikus technikával a terápia hatékonysága érdekében, ekkor lépett porondra az „aktív technikával” kapcsolatos tapasztalataival. Fontos együttműködések, jelentős munkák származnak ebből az időszakból, többek között a kötetünk címét kölcsönző A pszichoanalízis fejlődési céljai, az Otto Rankkal közösen írt kis kötetnyi tanulmány. A mű, korát meghaladóan, a pszichoanalízis jövőbeli céljait és a pszichoanalitikus terápia várható változását taglalja, amely jelentős diszkussziót váltott ki a pszichoanalitikus közösségben, és sok szempontból ma is iránymutatónak tekinthető. E korszak másik fontos kollaborációja a Hollós Istvánnal közösen írt A paralízises elmezavar pszichoanalíziséről, mely az organikus pszichózisok irányába terjeszti ki a pszichoanalitikus megközelítést. Kötetünk írásai közül kiemelnénk végül a modern trauma-irodalom egyik keveset idézett alapkövét, a Pszichoanalitikus megfigyelések a tikről című tanulmányt.
A kötetben szereplő írások jelentős része most olvasható először magyarul.