Főfai Rita kötete a 20. század második felének amerikai és brit háborús diskurzusára koncentrál, ezen belül is azoknak a második világháborútól a vietnámi háborúig terjedő időszak domináns szövegeiben, illetve mozgókép kultúrában való megjelenésére. A kötet fő tárgyát alapvetően háborúellenes művek teszik ki, kérdésfeltevése azonban a militarizmus vonzerejére vonatkozik. Eszmetörténeti hátteret felvázoló fejezetében ugyanis kimutatja, hogy békepárti narratívák is képesek továbbműködtetni háborút támogató elemeket, amellyel csak még inkább rávilágítanak a fegyverkezéstől való kulturális elszakadás problematikusságára.
Négy olyan, a 20. század angolszász militarista diskurzusát meghatározó elem mentén szerveződnek az elemzések, amelyeknek nagy szerepük volt a háború attraktivitásában: a katonai hősiesség nemi identitásban betöltött szerepe, a western hagyomány, az ellenségképzés metaforikája és a győzelmi mítosz. Ezen komponenseknek a pacifistának tartott művekben való működését négy esettanulmány segít mélyebben megérteni azzal a céllal, hogy közben a két ellentétes ideológia okozta ambivalenciát is feloldja.


