Kagylókürt 54.

Leírás:
A misztika művészete – a művészet misztikája – Kagylókürt 54.
Mit várhatunk a mai időkben? Nem sok jót – mondaná egy krízis-fóbiás ember, pedig a válság alapvetően nem gazdasági-anyagi jellegű, hanem immateriális, amennyiben a morális rend és a belső strukturáltság veszett oda. Ez viszont nem néhány hónap következménye, hanem évtizedek, ha nem évszázadok vészterhes eredménye.
Claude Bernard azt mondja, az ember semmit sem tanulhat, hacsak nem halad az ismerttől az ismeretlen felé. Mi az, amit ismerünk? Édeskevés a világmindenség külső burkait illetően és hasonlóan csekély az ember belső világait illetően. Jóllehet hihetetlen információ áradatban élünk, de hogy hol a lényeg, azt egyre kevésbé sejtjük.
A tudatos elménken másodpercenként 7 bit információ halad át, míg a tudattalan elménken 55 billió bit! Képesek vagyunk-e irányítani, kontrollálni ezt az áradatot? Aligha. Általánosságban a hiedelmeink irányítanak bennünket, mindaddig, amíg valami másnak át nem engedjük az uralmat az életünk fölött. Egy bizonyos befolyástól úgy szabadulhat az ember, ha egy másfajta, erősebb befolyás alá rendeli magát. Irányítani nem vagyunk képesek sem a külvilág egyre szaporodó információ-áradatát, sem a tudatalattiban zajló folyamatokat, de egy esélyünk mégis van – megtisztíthatjuk a tudatunkat. Ez a misztika művészete.
Vivékánanda, a XIX-XX. század fordulójának neves indiai aszkétája mondotta: „A tudás egyedüli forrása a tapasztalás. A világon a vallás az egyetlen olyan tudomány, amelyből hiányzik a bizonyosság, mert nem tapasztalati tudományként oktatják. De ennek nem így kellene lennie. Azonban mindig is lesz egy olyan szűk csoportja az embereknek, akik tapasztalatból tanítják a vallásosságot. Őket nevezik misztikusoknak, s e misztikusok, tartozzanak bármely vallás kötelékébe is – ugyanazt a nyelvet beszélik, s ugyanazt az igazságot tanítják. És ez az igazi vallás-tudomány.”
Lincoln Barnett pedig hozzáteszi: „A tudományos gondolkodás fejlődése során egy dolog egyre meggyőzőbb erővel válik világossá: nincs a fizikai világban olyan titok, amely ne mutatna egy önmagán túli misztériumra.”
Rácz Géza