Zsellérből polgár – a remek, jól eltalált cím pontosan visszaadja az újkori keszthelyi társadalomtörténet lényegét: hogyan vált az egykori oppidum zsellérek lakta, földesúr által birtokolt mezőváros modern polgárvárossá? Benda Gyula kiemelkedő munkájában összetett, érzékeny történeti portrét készített a keszthelyi társadalom egyes csoportjairól. Sorra vette a zsellérek, jobbágyok, nemesi jogú népesség, zsidó közösség, és a bevándorlók, idegenek identitásának, státusának kérdéseit. Sikeresen ötvözte a 20. század legjelentősebb történeti iskolája, az Annales hagyományait a mikrotörténeti megközelítéssel, melynek középpontjában az önálló döntéseket hozó, cselekvő egyén áll.
Jelen kötet ezt a hagyományt folytatja. Pierre Nora figyelmeztet, koherens, kontinuus történelem helyett, ma inkább emlékezethelyekről, emlékpontokról beszélhetünk. Az egykori zsellérek, a Festetics család és tragikus módon a keszthelyi zsidóság túlnyomó része is eltűnt a városból. De ránk maradtak az egykor ott élt, vagy legalább odalátogató művészek, írók, tudósok, helyi hősök, celebek és polgárok történetei, sorsfordító események és a mindennapok krónikái. Fel kell idéznünk őket, hogy támpontokat adjanak, hogy jobban megértsük, honnan jövünk, kik vagyunk.
A Beszélő Házak ötletét a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete szellemiségét meghatározó Hankiss Elemér inspirálta. Arra késztetett, hogy megválaszoljuk a kérdést: mit keresel Kőszegen? Mit keresel a városban, amely az 1532-es ostromkor vált ismertté és legendássá a keresztény Európában? Mit keresel a városban, ahol Festetics Imre arisztokrata létére szerényen, polgárként élt és alkotott, s melynek tőszomszédságában, kőszegpatyi birtokán felfedezte a genetika legfontosabb törvényszerűségeit? A városban, amely Ottlik Géza és Kristóf Ágota világhírű regényeinek helyszíne? Most arra vállalkoztunk, hogy Festetics Imre bátyja, a keszthelyi gróf, Festetics György választott városáról mondjunk el érvényes és fontos történeteket.