KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA
Kiss Katalin Ferenczy Noémi-díjas iparművész 2023-ban „Álljunk meg egy kicsit!” címmel a Csepel Galériában mutatta be pályájának meghatározó műveit. Ugyanebben az évben elnyerte az Év Textilművésze-díjat is. E siker és művészeti oktatói munkájának lezárása apropóján albumba rendezte életművének azt a részét, amelyet az ipari textiltervezés és a tanítás mellett párhuzamosan alkotott autonóm textíliák képviselnek.
„Álljunk meg egy kicsit! szólít fel a kiállítás címe arra, hogy álljunk meg egy kicsit és nézzünk körül, szakítsunk időt a minket körülvevő természet és a művészet szépségeire, embertársainkra, és figyeljünk belülre. Álljunk meg egy kicsit a művek előtt, adjuk nekik annak az időnek, figyelemnek, koncentráltságnak egy töredékét, amit Kiss Katalin készítésük során nekik szentelt; ha megtesszük, lehetőségünk nyílik kapcsolódni a művész érzékeny gondolatiságához; felfedezzük találékonyságát, játékosságát, kísérletező kedvét, és rácsodálkozunk az egyetemes művészettörténetet, valamint a magyarországi hagyományokat a maival összekapcsoló alkotó erőre. […]
Ahogy a művész tanítványainak is gyakran javasolja; nem ragaszkodik sem az alapanyaghoz, sem egy bizonyos technikához. A művészi gondolat, a megjeleníteni kívánt kompozíció, a feltett kérdés, a megfogalmazott probléma, az üzenet, vagyis a feladat által megkívánt megfelelő technika alkalmazását választja. Az életmű sokfélesége a felvetett kérdések tekintetében is összetett, mint amilyen az ember és az őt körülvevő világ is az. Kiss Katalin művészete, az életművet jellemző gazdagság, sokszínűség, sokféleség mellett is egységes. Egységbe foglalja munkáit az alkotó személyére jellemző humor és mélység, a kortárs létét meghatározó kritikus gondolkodás, amely megértéssel és finomsággal párosul. Következetes továbbá az alkotásait jellemző komplexitásban, valamint abban az időigényes, alázatos munkában, ahogy bármely technikát választja is, lassan és sokáig, aprólékosan és precízen készíti műveit. És végül valamennyi tárgycsoportban tetten érhető a tradicionális, olykor az ősi és a modern, a kortárs gondolatok találkozása és egysége.”
Részletek Nagy Barbara művészettörténész megnyitóbeszédéből
