Kollektív nemzeti függelemsértés – Írások 1956-ról

Magyarország huszadik századi történelmében 1956 őszének forradalma a legkiemelkedőbb kollektív nemzeti teljesítmény. Demokratikusan szétporciózva – társadalmasítva – erre rímel, hogy sokmillió Magyar Október volt, merthogy „szabadságra ment” egy országnyi népség az akkoriban regnáló önkényuralom alól. A történteket 32 évig ellenforradalomnak gyalázták. Az utóbbi 32 évben már visszamenőlegesen törvényesíttetett a forradalom, s minden újabb évfordulón ennek különböző optikájú emlékezetpolitikai újrahasznosításával bíbelődünk. Másik szálon viszont megadatott, hogy történeti múlttabló is formálódjon a lélegzetvételnyi szabadság napjairól, idő- és térbeli „környülállásairól”. Ezekből kínálnak metszeteket a kötet elbeszélései. Külföldi olvasóknak (is) szánt koridéző összegzés, vagy éppen egy vidéki kisváros napról napra krónikája a forradalmas pezsgésről. Címerek, jelszavak, historikus versbeszédek vetélkedője. Fiatalok „kívül tágasabb” repülőgép-eltérítő kalandtúrája a vasfüggönyön túlra, itthon meg az ÁVH spartakiádja, hogy elnyerje a leggyűlöltebb hatalomszolga intézmény címet. Több írás szól arról is, hogy az ismertebb közéleti-politikai mozzanatok közepette milyenek voltak az egyidejű magántörténetek, el egészen a MUK-próbálkozásokig. „Márciusban Újra Kezdjük!” Kérdésként majd’ minden tavaszon aktuális volt. Volt? A szabadságvágy Pannóniában, Hunniában nem bír történelemmé patinásodni.