Legtöbb költői beavatkozásában Tarkó nem az egyénnek a léttel, a társadalommal, a politikával való konfrontációjában, hanem az ezek viszonylatában fennálló állandó, kiúttalan konfliktusban, és az ebből táplálkozó tehetetlenségérzetben igyekszik támpontot találni. Költői nyelve végletesen minimalista. Mindaz, ami a költői nyelvnek valaha a lényegét képezte – a szerkezeti tagoltság, a leírások, a lírai hangvétel, a dallamosság –, kívül esik szerzőnk érdeklődésén: közvetlen hangnemben, szűkszavúan, a lehető legkevesebb szóval rögzíti viszonyát az aktuális apokaliptikus pillanattal, amely persze sokáig tart.
Simon Grabovac
U većini pesničkih intervencija Tarko pokušava da pronađe uporišnu tačku ne nesporazuma individue sa egzistencijom, društvom, politikom, nego njegov stalni bezizlazni sukob, nemoć. Stoga je njegovo, ako se tako uopšte može reći, pevanje svedeno do minimuma. Sve ono što je nekada činilo suštinu ovog izraza: strofe, opisi, lirsko, melodija, sve je to izvan interesovanja našeg autora i on direktno, šturo, sa najmanje reči fiksira svoj odnos spram ovog, apokaliptičnog trenutka, koji, naravno, dugo traje. ű
Simon Grabovac


