Diszkrét bosszú, csipkébe öltöztetett hódító szándék, könnyek és diadal – elképzelhetetlen volna mindezek nélkül egy régenskori történet.
Jane Austen rajongói azonban nem érik be ennyivel, a társasági élet kritikus megfigyelését, finom lélektani ábrázolását várják.
Egészen különleges kötetet tarthatnak a kezükben: Vallasek Júlia kiváló fordításában az Austen-életmű három szakaszából olvashatnak egy-egy kisprózát.
A Lady Susan keletkezése idején az írónő mindössze 19 éves volt, mégis érett hölgyek ravasz cselszövéseibe nyerünk betekintést a levelezésükön keresztül.
A Watson családot húszas évei végén vetette papírra, a töredékben maradt regényben kirajzolódóhoz hasonló élethelyzetben – talán éppen ezek a nehézségek nem tették lehetővé, hogy befejezhesse.
A Sanditon keletkezése és a regény világa közötti átfedések megrendítő módon fedik fel az empátiából és éles iróniából egyszerre építkező austeni zsenialitást: Jane Austen élete utolsó hónapjaiban betegségével küzdve dolgozott a szövegen, és rajzolta meg mindenki szórakoztatására hipochonder hőseit.
Akár zsengéjét, akár az életmű végi töredékét olvassuk, mindegyikben ott az austeni regényekből elmaradhatatlan feszültség, amely a felemelkedés és bukás pengevékony határvidékének, az angol szalonnak sajátja.


