Lány a hegedűben

A zenei tehetség veleszületett adottság, különleges képesség. Azonban önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy gyermekből valódi előadóművész váljon. A művészi kiválósághoz rengeteg lemondáson keresztül vezet az út. Gyakorlás, tanulás, versenyek, mesterkurzusok, fegyelem és kitartás. Ráadásul a sikerre még ilyen áron sincs garancia.
A Lány a hegedűben bensőséges és komor mese a művészet varázsáról. Elbeszélője egy lány, aki ötéves korában hegedűt kap az édesapjától. Ám az ajándék nemcsak egy hangszer, hanem egy életre szóló hivatás kezdete is. A hangszer lassan a lány identitásának részévé válik, olyan sajátos belső térré, amely egyszerre nyújt menedéket és zárja el a külvilágtól. A zene nyelve ugyan lehetővé teszi, hogy kifejezze mindazt, amit szavakkal nem tudna megfogalmazni, ám lezárja a másokhoz vezető utat. A Lány a hegedűben egyszerre művészregény, fejlődésregény és modern mese. Romer érzékenyen ábrázolja, miként fonódik össze a tehetség a fegyelemmel, a kiválóság iránti vágy a lemondással, az önkifejezés szabadsága az önként vállalt korlátokkal. A művészi kiválóság felé vezető út elválaszthatatlan a veszteség tapasztalatától. A regény legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nyitva hagyja a kérdést, hol húzódik a határ az alkotó szenvedély és az önfeladás között.