Vajon létezik örök szerelem? Lehet-e valakit egy életen át szeretni? Vagy éppen a születés és halál közötti összes szerelem olvad egy nagy, véget nem érő, a tökéletességhez közelítő érzelmi kielégüléssé? Erre a kérdésre próbál válaszolni Zalai Károly műve.
Regényének főhőse azt vallja, hogy az élet tulajdonképpen egyetlen esztendő, amely januárban kezdődik és decemberig tart. A regény hőse ennek alapján járja be – olykor Szindbád útmutatásaira hallgatva – a szerelem ötvenkét stációját. Miközben szerelmeire emlékezik, rádöbben, hogy ez a legeslegfontosabb érzés számára, mert segítségével fölidézheti a múlt összes fontos gondolatát, érintését, illatát, fényét és színét; azaz szinte mindent, ami számára a létezést jelenti.


