Nehézfény

Leírás:
Tudós költő és kellően esendő ember, ez jut eszembe, amikor Juhász Attila verseskönyvének a végére érek. Valami borzongás fut át rajtam. A lélek finom párája szitál körül, miközben az érzékiség leplezetlen futamai szivárognak át valahonnan, egy másik, de nagyon ismerős vi-lágból. Lebegés és káprázat, a valóságok sokféleségének gyakran föl(fül)sértő realitása válto-gatja itt egymást, avagy mindkettő egyszerre van jelen… Utóbbi mellett teszem le a voksomat. Tehetem, költőnk szereti az ellentéteket, ahogy az már a címben is megfogalmazódik: „nehéz a fény”. Innen pár lépés csak: fénynehéz a létezés. De ha már a fény is lenyomja az életet, az élőt, akkor hol a remény, van-e remény, kell-e remény, mert a sötét dermesztően közeleg – fogalmazódik meg bennünk a kérdés, amelyre nem e kötettől várjuk a választ. De ez a könyv is segíthet minket a válaszadásban.Hiánydramaturgiával építkező verskompozíciók sorakoznak egymás után a Győrben élő lírikus újabb gyűjteményében; sokféleség és sok az élet-félség, féléletség, az életféleség, a fele se élet, a törmelék létében megragadott emberi jelenségről megszólalás. Elvont és érzéki szikrázó együttléte szinte minden versen belül. Antik futamok, keleti tűnődő strófák, lélegző (lélekző) szabad versek, a szív ütemére szabályosan dobogó strófák, szürrealista panelházi etűdök. Modernség, és a megőrzésre tett komoly kísérlet. A vers mint korlenyomat, a vers mint tett. Mint a tovább- és visszafelé gondolható valóság. Tűnődöm. A nehéz is könnyebb, ha költő írja. A fény is nehezebb, ha költő érzékelteti. Bármiképp is van, megéri figyelni rá!Zalán Tibor