Nemet mondani

Olyan könyvet tart kezében az olvasó, amit riadt kényszerűséggel egyedülállónak nevezhetünk a világirodalomban. Megvalósítja a borgesi álmot egy meglevő mű újraírásáról. Ráadásul olyan könyvet ír újra, amit megírni se lett volna szabad. Baudelaire A rossz virágai című munkájáról van szó, mely eddig a legtöbb sötét foltot mutatta meg az emberi lélekben. Vörös újrakezdi az árnyékbontást, ugyanolyan formában ugyanazt a témát játssza versről versre, de mai tévképzetek segítségével és ellenében. Az olvasó jól teszi, ha maga mellé veszi Baudelaire kötetét, és összeolvassa a Nemet mondani darabjaival. Ha nincs kedve hozzá, igaza van, hisz az itteni versek mind árnyékai egy eredetinek, megismeri őket így is. Talán még jobban, mintha franciául olvasná, de még Babits, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Kosztolányi és Tornai József fordításainál is közelebbről. A Nemet mondani szerzője abból indul ki, hogy egy versnek nemcsak eredetije van, hanem ahogy a Koponyák hegyén Jézus keresztjének: árnyéka is, és mellette ott a jobb meg bal lator. Vörös hol az alkonyati, hol a hajnali árnyékot írja, sőt, egyszer-egyszer a jobb- és a ballator-verset is. Árnyékvers és irónia című tanulmánykötetében már tett utalásokat erre az elméletére, mely most gyakorlatnak bizonyul. Föltárja a Baudelaire-versek teljes árnyékvilágát, korunkig érő összefüggésrendszerét. Fölhasználva a magyar fordítások nyugatos modernségét és az eredeti visszafogottabb tárgyszerűségét. Aki ezt a könyvet olvassa, sok saját rejtett gondolatára fog ráismerni. És néhány újat is be kell hogy iktasson a versek világértő képességéről és cselekvőkedvéről, a lét mai végleteiről. Mindez több év énvesztő erőfeszítésnek az eredménye.