A kiállítás alcíme a „Női ősképek változása a 21. században”, C.G Jung elméletében megfogalmazott 12 archetipuson alapszik; ártatlan, árva, hős, gondoskodó, felfedező, lázadó, szerető, alkotó, bohóc, a bölcs, varázsló és az uralkodó. Ezekkel a fogalmakkal játszva, és ezeket felismerve kísérhetjük végig 12 női alkotó ikonikus munkáit Kacsuk Péter gyűjteményéből rendezett kiállításon.
Bár úgy érezhetjük, hogy a női témák ábrázolása a képzőművészetben, a nőművészet fogalma már nem hat revelációként, hiszen az elmúlt években egymást érték a női tematikájú kiállítások a múzeumokban és galériákban egyaránt. Ezek a tárlatok főként Budapestre korlátozódtak, így nem igazán látszik egy szélesebb, magyarországi, társadalmi diskurzus a női szerepek valódi változásáról. A gender (társadalmi nemi szerepek) téma zavarba ejtő maradt és országosan nem született konszenzus arról, hogy miként vélekedjünk róla. Még mindig rebellis attitűdként hat egy-egy kortárs női mű, akár egy ön-akt kendőzetlen megfestése is, pedig mindannyian vívódunk saját önképünk és a hagyományos női szerepek különbségeivel, a 21. századi technikai, társadalmi és gazdasági környezetünkben megváltozott életmódunkkal, amit a női alkotók látszólag nagyon pontosan tudnak megfogalmazni. A nagy kérdés az, hogy elvárható-e a képzőművészettől és ezen belül a női témák megfogalmazásától, hogy szélesebb társadalmi párbeszédet eredményezzen? Hol érhetők tetten a női alkotók aktív cselekvési stratégiái a mélyen strukturált művekben?
A kiállításon szinte csak ikonikus műveket találunk, amelyek problémafelvetésként, megoldásként, vagy éppen dilemmaként is értelmezhetők. Minden mű mögött dinamikus élet, véleménynyilvánítás és cselekvés bontakozik ki, így érdemes a látvány dimenziói mögé nézni és meglátni a valódi tartalmat. Ebben segít a nézők számára, hogy a művészek változatos alkotói eszköztára puzzle-ként rakja ki a napjainkban élő, „hús-vér nő” képét.
A szerzők neuropszichológusok, a tanulási és figyelemzavarok nemzetközi elismertségű kutatói és szakértői.