Példabeszédek és a Macska történetei

Példabeszédeimet az első kiadás ajánlójában a kredencfiókból kiszivárgott hőseposz-foszlányokként, kezdők és haladók számára is használható gyakorlati erkölcstanként határoztam meg. Robbantott családregény ez, ahol valaha daliás épületünk mohos falait, huzatban lengedező ajtóit néhány mondat tartja, rendületlenül. A Galga partjától és a Tabántól Teheránon és Dzsakartán át egy amazóniai vízesésig, az Árpád-kortól máig, besenyők, tótok, németek, zsidók, minden van, mint a búcsúban.

A kötet második felének főhőse és elbeszélője a Macska. Ez a történet mindössze tizenhét hónapig tartott, és csak a legvégén kellett kimozdulnunk abból a tabáni lakásból. Mit kezd az ember egy szomszéd elárvult jószágával, ha amúgy egyáltalán nem szereti a macskákat, ráadásul ez a dög eleinte – teljes joggal – rettegve gyűlöli? És ő? Ő mit kezd velem?
Két élőlény utazása egymás világába, sok értetlenkedéssel, nyelvtanulással, vicces és kevésbé vicces kalandokkal. Felismerések. Bizalmatlanság. Bizalom. Két batyu gazdátlan, elfojtott, használaton kívül rekedt szeretet akarattól függetlenül – sőt annak ellenére – célt, értelmet, gazdát talál és cserél. Hogy aztán az egésznek drámai gyorsasággal vége is legyen. De a Macska marad, ő most már mindig lesz.

Saly Noémi