Pszichoanalitikus filmkutatás – Teoretikus megközelítések és empirikus vizsgálatok

A filmművészet pszichoanalitikus megközelítésének axiómája, hogy a filmalkotások a tudattalan folyamatok megjelenítői: álmainkhoz és fantáziánkhoz hasonlóan a tudattalan üzeneteit hozzák el a tudat számára. A jelen kötetben bemutatásra kerülő kutatássorozatot is ez az alaptézis inspirálta, a könyv újdonsága ugyanakkor, hogy a teoretikus megközelítések mellett empirikus vizsgálatokat is bemutat. Először áttekintő jelleggel ismertetésre kerülnek a pszichoanalízis nagy irányzatainak – ösztönelmélet, egopszichológia, tárgykapcsolatelmélet, szelfpszichológia – a művészeti modelljei, valamint a filmelmélet pszichoanalitikus megközelítésének a kapcsolódó elméletei. Ezt követi három empirikus filmlélektani vizsgálat. Elsőként egy gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő filmalkotó lányról készített esettanulmányban arra látunk példát, hogyan zajlik le a filmkészítés folyamatában a bántalmazás okozta trauma feldolgozása. Másodikként a Pirosszka c. film – a Piroska és a farkas mese egy kortárs filmes adaptációjának – elemzése során ismerhetjük meg, hogy a film mint kulturális élményanyag milyen kollektív problémákat jelenít meg, és milyen vágyteljesítő megoldásokat kínál korunk konfliktusaira és kríziseire. Harmadikként pedig az Alfred Hitchcock (1958) Szédülés című filmalkotásának megtekintését követő, a nézőben lezajló állapotváltozás elemzése történik, feltárulnak a nézői filmélmény pszichodinamikai sajátosságai. Jelen kötet fontos mérföldkő a pszichoanalitikus filmkutatás hazai kibontakozásában, és hozzájárul ahhoz, hogy a pszichoanalitikus szaktudás alkalmazásával jobban értsük a filmalkotás, illetve a filmbefogadás során lezajló lélektani folyamatokat.