„Gurubi Ágnes regénye női történet. Olyan, mint egy váltófutás, a Bergman lányok egymásnak adják a stafétát, az egyre súlyosabb batyut, amelyben hamuban sült pogácsa helyett családi titkok, nagy hallgatások vannak.” (Kormos Lili, Jelen)
„A Szív utca a szív útja, az önelfogadás, az énnel való szembenézés fájdalmas, olykor kegyetlen, erősen autobiografikus folyamata. Gurubi könyve a rossz és alkalmatlan apáknak (is) „köszönhetően” megpecsételődött női sorsok és megkeményedett női szívek regénye.”
(Antal Nikolett, Kalligram)
„A Szív utca sokban megidézi az ún. másod- és harmadgenerációs holokausztirodalom hagyományát, ahol a túlélők történeteit – mivel ők maguk a fájdalom miatt képtelenek elmesélni azokat – a gyerekeik vagy unokáik írják meg helyettük.” (Horváth Györgyi, Magyar Narancs)
„a Szív utca elsősorban nem lakóhely, hanem a sorsfordulat origója” (Hermann Veronika, Élet és Irodalom)


