Végtelen horizontok

Bálint Sándor e kötete nem egyszerűen [díjazott délszláv szerzők] regényismertetések sorozata, hanem egyfajta szellemi térkép: a XX. század végi és a XXI. század eleji közép- és délkelet-európai létállapot irodalmi lenyomata. A – tudatos – válogatás íve nem pusztán kronológiai rendet követ, hanem mélyebb, történelmi és egzisztenciális folyamatot rajzol fel: a hit, a rend, az identitás és az emberi méltóság fokozatos eróziójának képe sejlik fel általa. (…) A kiindulópont a totalitárius rendszerek tapasztalata. A kötetben elemzett későbbi művekben a történelmi traumák – háborúk, forradalmak, diktatúrák – nem lezárt eseményekként jelennek meg, hanem tovább élnek az egyéni és kollektív tudatban, sőt – átalakult formában – a társadalmi gyakorlatban is; szerzőnk ezekre (is) különös érzékenységgel mutat rá. (…) Ezen problémakörök mindössze egy-egy horizontját képezik az elemzett műveknek. Kitérhetnénk ugyanis – többek között – a háború(k)nak és utórezgései(k)nek, az otthontalanságélmény(ek)nek, a radikálisan megfogalmazott modernitásválságnak, de egyben a modern kori ember perspektívájának a részletezésére is, a szerző filozófiai ihletettségű megközelítéseire – ám terjedelmi okokból erre itt és most nincs lehetőség. (…) [A mű] belső logikája, tematikus összefüggései, egységes irodalmi vonulatot követő eredeti meglátásai, valamint visszatérő motívumai révén egy, a térség kulturális közegére jellemző világképének felvázolásával a szerb (illetve az egykori jugoszláv) irodalom egy-egy szegmensét hozza közelebb a magyar olvasókhoz.
Klemm József