XXX

Számít-e, ha egy szerelmes verset egy férfi egy másik férfinak ír? Mit jelent, ha egy vers „queer”? Van-e értelme bármilyen kategóriának, amikor végre átöleljük, akit a legjobban szeretnénk? És mit mondhatunk, ha azután épp ő hagy minket magunkra? Hogyan mesélhető el egy történet, amivel szemben eleve elvárás, hogy titokban maradjon?
Az XXX Gerevich András 1995 és 2025 között írt verseiből válogat – vagyis a szerző eddigi öt kötetének queer tematikájú verseiből -, történeteket a testről, a szerelemről, a kiszolgáltatottságról, a hétköznapi életünkbe belopódzó végső kérdésekről. És persze elsősorban arról, hogy a szerelem nem lehet ellenzékben.

„Gerevich Andrásnak sikerült olyan őszinte, fojtottan hiteles hangot megütnie, és eljutnia a letisztult, világos beszédig, mely párját ritkítja a kortárs költészetben. Nyelve áttetsző és természetes szépségű, díszítésektől, nyakatekert reflexióktól és magyartalanságoktól mentes. Miközben az ember kínos és nyomasztó életszférákba kerül bele, a költő nem adja föl az eufónia és az alliterációk, asszonáncok, jó ritmusok esztétikai igényét – közvetlen, ám igényes versbeszédet hallunk, mely a legdurvább, illetve a legborúsabb tartalmakat is képes megvilágítani és közölni. Gerevich lírája rendkívül kommunikatív, és többek között ezért is megrendítő: az olvasó részesül valamiből – egy életből.”

Radics Viktória, revizor