Zord bűnös vagyok, azt hiszem – József Attila kései költészete

Leírás:
Tverdota György irodalomtörténész, egyetemi tanár a XX. század első fele magyar irodalmának kutatója. Legutóbb Németh Andorról publikált kötetet. Munkásságának középpontjában József Attila költészetének vizsgálata áll. Jelen könyve a bűn problémája szempontjából elemzi József Attila költészetét.”Jóról és rosszról nem gondolkodom” – írta József Attila egyik versében a húszas évek végén. Csakugyan, 1928 és 1933 között hiába is keresnénk verseiben a lelkiismeretvizsgálat, a bűntudat nyomait. 1933-1934-ben gyökeres fordulat állt be a bűnhöz való viszonyában. Utolsó éveit mindvégig az erkölcsi öngyötrés állapota jellemzi. A bűnnel való foglalkozás kései költői korszakának egyik domináns tematikai jellemvonása. A költészetben meglepően ritka a bűnvallomás, a másokkal szemben elkövetett vétkek megbánása, a megsértett embertárs megkövetése. József Attilában megvolt ez az érzékenység, mint erről számos reális bűntudatról beszámoló verse. A költő bűntapasztalata az évek során sokkal kiterjedtebbé vált és elmélyült. Az eredendő bűn tanára (vagy az ősbűn valamely más típusára, például az Ödipusz-komplexusra) támaszkodva a bűn-élmény számos változatát alakította ki. Az irracionális bűntudat az anya-versekben bontakozott ki. A bűn a bűn nélküli bűntudat, az Iszonyat a bűnös nélkül elkövetett bűn verse. A Mint gyermek a bűn és a bocsánat (hiányának) kérdéseit taglalja. A Kései siratóban a bűn és a halál, a Nagyon fájban a bűn és a szenvedés kérdései állnak középpontban. József Attila kései költészetében a bűn-témát központilag vagy részleges érvénnyel tárgyaló versek sűrű hálóvá fonódnak össze, s az emberi életének ezt a jelenségét a költő egyik legfontosabb világépítő elemévé avatják.