36 urna – A tévedés története

Az írónő édesanyja elvesztése utáni számvetése súlyos és fájdalmas, ugyanakkor felemelő és magával ragadó gondolatfolyam. Sportos, gyönyörű és tehetséges lányként tizenhat éves korában egy súlyos baleset teljesen megváltoztatta az életét. Kähkönen édesanyja naplóinak segítségével, súlyos családi történéseket felidézve próbálja megfejteni a nemzedékeken át öröklődő viselkedési és kulturális mintázatokat, sorsszerűségeket. A hányatott sorsú család történetén keresztül megismerjük a finnek nehéz huszadik századát is. A regényt átható empátia nemcsak az emberi gyarlóságok, hanem az egész bűnös huszadik század megértésében is segítségünkre van. A könyv hazájában kritikai és közönségsiker, több nyelvre is lefordították.
„Ide-oda járkálok ebben a kis lakásomban, késő éjszaka, és téged kereslek, anyám, megállok az ablak előtt, mint valamikor egy másik bolygón, a Gyermekkor nevű bolygón. Nem emlékszem, végigsimítottam-e egykor nagyapa mellkasán a forradást. Egy rám hagyományozott saga szerint uszályhajók vontatásától származtak ezek a mellkasát átszelő mély barázdák. Nagyapám flanelingje alá rejtett sebhelyek. Nagymamám lelki sebhelyei, mélyen belül, a méh görcseiben, a tejtől duzzadó mellek tüzes eldugulásában, nem ildomos siratni az örökre elvesztett kicsit, az Úr adta, az Úr elvette. És a te sebhelyed, drága anyám. Ha ez regény lenne, mesteri, hosszú rosttal, szövedék-tekervénnyel, fonallal kapcsolódnának egybe az előző generációk rejtett sérülései és a te sebhelyeid, az arcodon levők, amelyeket nem lehetett elrejteni senki elől. Te megmutattad a sebeket a külvilágnak, te napvilágra hoztad az elrejtettet. Ha valami váratlan történik velünk, a sebek kezdenek beszélni…”