Valeyri keringő

Leírás:
Gudmundur Andri Thorsson író, publicista, szerkesztő, parlamenti képviselő, az izlandi kulturális és közélet aktív szereplője, többek között A. A. Milne Micimackójának izlandi fordítója. 1957-ben született, édesapja a 2011-ben elhunyt Thor Vilhjálmsson, a modern noveau roman egyik izlandi meghonosítója volt. A publicisztikán kívül elsősorban regényeket ír, első kötete 1988-ban jelent meg. A Valeyri keringő a hatodik prózai műve, 2013-ban jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára.
A Valeyri keringőben egy képzeletbeli izlandi halászfalu lakói hívnak minket táncba: Valeyri utcáit róva történetenként más-más ablakokon leshetünk be, és más-más szemszögből olvashatunk az általában több helybélit is érintő, éppen zajló vagy már elmúlt eseményekről. Mert ahogyan az a kis falvakra jellemző, mindenki mindenkit ismer (vagy ismerni vél), és alig akad olyan falubeli, akit ne fűznének a többiekhez ilyen vagy olyan, de leginkább kusza szálak. Ami pedig a táncot illeti: a művet nagyban meghatározó zeneiségnek, a vissza-visszatérő mondatoknak és motívumoknak köszönhetően a szöveg sajátos ritmusban, a keringő ütemére ragadja magával az olvasót
“A tengerről érkezik, és a földnyelv felé kúszik tovább. A köd. Estére lassan leereszkedik az öbölbe, mint nyáron, megszaglássza a kavicsos földkupacokat, be-beles a dombok mögé, aztán ahogy körbetáncolta a hajókat a kikötőben, a faluba libben, végignyaldossa a házak sarkát, és felszáll, épp annyira, hogy be lehessen látni az ablakokon. Látom a titkokat. Látom, ahogy az emberek főznek, sürögnek-forognak, pisilnek, énekelnek, némán hallgatnak, vagy csak üldögélnek. Van, aki sír, mások fülelnek, megint mások merednek maguk elé. Látom, ahogy a párnába ordítanak, vagy kidobják a szemetet és a haszontalan emlékeket. Nem nézek félre. Sosem nézek félre.”
(Részlet a regényből)