Hófehérke és a berlini fiúk

Leírás:
A szerző több mint harminc éve lépett elő laikus olvasóból hivatásos olvasóvá. Életrajzából egyértelműen kiviláglik, hogy amióta csak olvasni tud, a könyvek határozzák meg az életét. Diákként azok közé tartozott, akik már rég túl voltak az aktuális kötelező olvasmány elolvasásán, amikor az iskolában az adott mű az irodalomórán feldolgozásra került. Egykori kedvenceit később felnőtt fejjel persze újraolvasta. Könyvtárosként természetesen jóval több könyvvel került kapcsolatba. Még több művel ismerkedett meg, amikor az irodalom, az olvasás népszerűsítése volt a hivatali feladata. 15 esztendőn át dolgozott gyerekkönyvkiadóban, ahol az olvasott művekről ismertetéseket, ajánló sorokat kellett írnia. És számos olyan gyerekkönyvíróval készített interjút, akik sajnos ma már nincsenek közöttünk, de alkotásaik folyamatosan megjelennek napjainkban is. Praktikus, pragmatikus módon foglalkozott tehát gyermek- és ifjúsági irodalommal. S foglalkozik ma is, hiszen majdnem egy évtizede állandó rovata van a Könyvhétben, egy-egy alkalommal akár egy tucat gyerekeknek, illetve fiataloknak szóló könyvről legyen az ismeretterjesztő vagy szépirodalom ad közre mini recenziókat. Kötetét ugyan nem ezekből a cikkekből állította össze, de mégiscsak ezek alapozták meg azt. Csokonai Attila írja: Be akartam mutatni néhány kiadót, amelyek a gyerekkönyvkiadás legfontosabb műhelyeinek számítanak. A Könyvhétben megjelent interjúim alanyai sikeres írók, de van közöttük illusztrátor is. Michael Endét és Christine Nöstlingert jól ismeri a magyar olvasóközönség, számos művük megjelent magyarul úgy gondoltam, érdemes róluk legalább portrévázlatot adnom. Hangsúlyozni kívánom, nem irodalomtörténeti megközelítésben foglalkoztam velük, nem is kritikákat írtam nyugodtan fogalmazhatok így: kedvet szeretnék ébreszteni műveik elolvasásához. A három műelemzést kötetem legkiérleltebb részének ítélem. Aztán egy tematikus rész következik, olyan téma, amelyet nem lehet megírni: ez a háború. Összeszedtem néhány régebbi háborús ifjúsági regényt, majd sorra vettem öt olyat, amelyet manapság adtak ki. A két csoport között óriási a szemléletbeli különbség. Hiszen a mi kis világunk is óriási változáson ment át. Mindenesetre nem kívántam az olvasó szájába rágni, hogy miképpen viszonyuljon az ismertetett könyvekhez. A kötetet annotált bibliográfia zárja. CSOKONAI ATTILA (1951, Kisbajom) a szegedi József Attila Tudományegyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett, s több helyütt tanított, de mindenhol csak rövid ideig. Könyvtárosi pályája is alig bő két évig tartott. Lényegében évtizedek óta lapszerkesztőként és fordítóként dolgozik. 1975-ben kezdett verseket publikálni, ez idáig három önálló kötete jelent meg: Rastignac a Szabadság-hegyen (Kozmosz Könyvek, 1981), InEdith (Fekete Sas Kiadó, 2001), Dirádó (Fekete Sas Kiadó, 2006). Tagja a Magyar Írószövetségnek, valamint a Berzsenyi Társaságnak és a Nagy Lajos Társaságnak. 1997 óta a Könyvhét főszerkesztő-helyettese.