KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA
Az óbudai Lajos utca története számos történelmi, város- és kultúrtörténeti érdekességgel kecsegtet. A szerző házról házra veszi sorra az utca múltját és jelenét az iskoláktól, közintézményektől a vendéglátásig és a ma már nyomokban is alig látható gyárakig – összesen tizenöt témát ölelve föl.
Dékány István kötete sokéves levéltári, könyvtári és múzeumi kutatómunka eredménye, amely bár rendkívül informatív és szakszerű, egyúttal élvezetes olvasmány. A több mint kétszáz korabeli tervrajz, épületfotó és zsánerkép még inkább segít, hogy képzeletben bejárjuk a helyet.
A leggörbébb utca monográfiája hozzájárulhat ahhoz, hogy ne merüljön feledésbe Budapest egyik legjelentősebb, sokat koptatott útvonalának méltatlanul kevéssé ismert múltja.
„… Az óbudaiak mindig hadilábon álltak a mértannal. Egyetlen egyenes utca nincs Óbudán. Itt úgy összehúzzák magukat az utcák, mint a kegyetlen országúti szélben az országúti vándorlegény: és az északnyugati szelek, amelyek a hegyek felől mindig fenyegetik Óbudát, okozták azt, hogy a házak lehetőleg mind úgy épültek, hogy a szél ellen védekezzenek. … Mi lesz a földkerekség leggörbébb utcájával, a leghosszabb budapesti utcák egyikével, a Lajos utcával, ahol a gyalogjárón megy a villamoskocsi, még se történik bajuk azoknak, akik az óbudai takarékpénztárba hordják a pénzüket?”
Krúdy Gyula: Ódonságok városa, vagy mit várnak az óbudaiak az új hídtól?
