A rendszerváltozás rendőrsége

A rendszerváltozás Rendőrsége című könyv műfaját tekintve elbeszélés és visszaemlékezés, amely konkrét eseteken, példákon keresztül mutatja be a szerző életútját és szakmai munkásságát, történelmi köntösbe csomagolva. A sokszor groteszk, szatirikus elemekkel is átszőtt „novellák” mind a kommunista, mind a demokratikus társadalmi berendezkedés fonákságait, lehetetlen helyzeteit is előtérbe állítják, így politikai és ideológia elfogultságtól mentesen egyfajta görbe tükröt tartanak az olvasó elé.
A mű a leendő rendőrtiszteknek kötelező, rendészeti szakembereknek erősen ajánlott, „civileknek” és politikusoknak pedig érdeklődésüknek megfelelően akkor, ha Magyarország legújabb kori történelmének valódi eseményei, hiteles forrásból származó kulisszatitkai iránt ténylegesen érdeklődnek.
A könyv szerzője 28 éves korától, azaz 1973-tól töltött be különböző vezetői beosztásokat a Rendőrségnél, így nemcsak hogy átélte, hanem tevékenyen alakította is a rendőrség szervezetét, hatással volt a szervezeti kultúrára, a szervezet – társadalmi berendezkedésnek megfelelő – jogszerű működésére. Közvetlenül átélt tapasztalatai alapján bepillantást nyújt a pártállami puha diktatúra működésébe, bemutatja, hogyan érvényesült a Párt irányítása a Rendőrség vonatkozásában.
1989 májusában belügyminiszter-helyettessé, egyben országos rendőrfőkapitánnyá nevezték ki, így a rendszerváltozás „előestéjén” vette át a teljes Magyar Rendőrség irányítását. A békés rendszerváltozás egyetlen puskalövés nélküli levezénylése és a Rendőrség egyben tartása, mindeközben a közbiztonság fenntartása egy politikailag és társadalmilag felfokozott, kiélezett helyzetben – amikor a közhangulat és az újonnan alakult politikai formációk a diktatúra megtestesítőjében a Rendőrséget látták – óriási feladat volt. A szerző kitér a Duna-gate botrányra is, és arra, hogy ennek apropóján hogyan sikerült megalakítania az önálló Országos Rendőr-főkapitányságot azért, hogy a Rendőrséget távol vigye a politikától. A könyvből megtudhatjuk azt is, hogy az első szabad választások után – mintegy elismerésként a Rendőrségnek és a rendőri vezetésnek a rendszerváltó időszakban kifejtett pozitív tevékenysége miatt – a miniszterelnök hogyan kérte fel Túrós tábornok urat a Rendőrség további szakmai vezetésére, és ezzel a személyzeti intézkedéssel gyakorlatilag a Rendőrség hogyan „menekült meg”, és maradt egyben személyi állománya és szervezete egyaránt.