A romantika utolsó mestere – Strobl Alajos és életműve

„Strobl mindent csinál – még szobrokat is. Úgy lovagol, mint egy kozák s trombitál, mint egy ezredtrombitás. A Bajza-utcza lakói éjjelenként keresztet vetnek magukra, mert a Strobl kertjében egy sötét alak vágtat ide s tova a fák között. Ez Strobl. Szegény Jókai állandóan panaszkodik, hogy nem tud aludni – Strobl minden éjjel feltrombitálja. Ez az ő legnagyobb passziója. Egyébként mindenben stílszerű. Ha lovas szobrot csinál, lóra ül és sarkantyús csizmát húz, ha báliruhás hölgyet modellhez, dekolletálva megy a műterembe. Barátai mindenkit óvnak, nehogy egy Ádámot rendeljenek meg nála, mert Strobl akkor bizonyára Ádám-kosztümben fog végigsétálni az Andrássy-uton” – számolt be művésztársai benyomásairól 1897 januárjában a Magyarország című napilap, amikor a király Stroblt művészi teljesítményéért a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki.
Strobl 1856-ban a Liptóújvárhoz (ma Liptovský Hrádok, Szlovákia) tartozó Őrtűzön született. Középfokú tanulmányait a lőcsei gimnáziumban kezdte meg, de csak a korábban már otthon is felismert rajzkészségével tűnt ki. Így 16 évesen hazatért, és az ottani vashámorban kezdett dolgozni, majd a következő évben a trineci vasgyár mintázó műhelyébe került gyakornoknak. Itt plasztikai készségével is kitűnt, így 1874-ben a család döntése nyomán Bécsben folytatta szobrászati tanulmányait.
Az Akademie der Bildenden Künste elvégzését követően 1881-ben Budapestre költözött, de élete végéig szülőhelyét, Liptót tekintette valódi otthonának, ahova szinte minden nyáron visszatért, és szülőházát Mátyás király korát idéző várkastéllyá fejlesztette.
Noha első budapesti sikerei épületdíszítő szobrászati feladatok voltak, később végül más műfajokban, a portréban és a köztéri emlékműben teljesedett ki. Oktatási tevékenysége is meghatározó volt: 1885-től a budapesti Mintarajztanoda szobrásztanára, majd 1891-től a „gyakorló szobrászati osztály” vezetője lett, amely 1897-től hivatalosan is mesteriskolaként működött. Ennek részeként „rendezte be” a szobrásziskolának is helyet adó Epreskertet, amely azóta is őrzi Strobl kéznyomát.
Emlékét ma utcanév őrzi Budapesten, a Szobrász Mesteriskola egykori épülete az Epreskertben a Strobl Alajos Műteremház nevet viseli. Emlékszobrai a városi szövet részévé váltak, bár műalkotásként jóval több figyelmet érdemelnének. A művész leszármazottjai és tisztelői a Strobl Alajos Emlékhely Alapítványba tömörülve ápolják emlékét.
A szobrász születésének 170. és halálának 100. évfordulójára megjelent könyvünk első ízben veszi számba önálló kötetben a gazdag életmű több, mint négyszáz alkotását.
Borovi Dániel